Lk 1,57-66.80

⁵⁷Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült. ⁵⁸Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és együtt örvendeztek vele.

⁵⁹Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. ⁶⁰De az anyja így szólt: »Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.« ⁶¹Erre azt mondták: »De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.« ⁶²Megkérdezték tehát az apját, hogyan akarja őt nevezni. ⁶³Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: »János a neve.« Mindnyájan elcsodálkoztak. ⁶⁴Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta Istent. ⁶⁵Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s e dolgok híre elterjedt Júdea egész hegyvidékén. ⁶⁶Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: »Mi lesz ebből a gyermekből?« Mert az Úr keze volt vele.

⁸⁰A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.

“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”