Lk 7,1-10

¹Miután ezeket a beszédeket a nép hallatára mind befejezte, bement Kafarnaumba. ²Egy százados egyik szolgája pedig, aki számára nagyon kedves volt, halálos betegen feküdt. ³Mivel hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg a szolgáját. ⁴kérlelték: „Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, ⁵mert szereti nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.” ⁶Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze volt a háztól, a százados elküldte hozzá barátait, ezekkel a szavakkal: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. ⁷Éppen ezért nem is tartottam magamat méltónak, hogy hozzád menjek. Csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. ⁸Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, s katonák vannak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj«, elmegy; vagy a másiknak: »Gyere«, odajön; és a szolgámnak: »Tedd ezt«, megteszi.” ⁹Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt követő sokasághoz: »Mondom nektek: még Izraelben sem találtam ekkora hitet!” ¹⁰A küldöttek pedig, amikor hazatértek, egészségben találták a szolgát.

“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”