Mk 15,33-39.16,1-6

³³A hatodik órában sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig. ³⁴A kilencedik órakor Jézus felkiáltott, és hangosan így szólt: »Éloí, Éloí, lemá szabaktáni?« Ez azt jelenti: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?« (Zsolt 22,2).^{, 35}Az ott állók közül egyesek, amikor ezt hallották, azt mondták: »Íme, Illést hívja.« ³⁶Az egyikük odafutott, egy szivacsot ecetbe mártott, és nádszálra tűzve inni adott neki, és így szólt: »Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!« (Zsolt 69,22). ³⁷Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét. ³⁸Ekkor a templom függönye kettészakadt fölülről egészen az aljáig. ³⁹Mikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így kiáltva kiadta a lelkét, ezt mondta: »Ez az ember valóban Isten Fia volt.«^,

¹Mikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna és Mária, Jakab anyja és Szalóme illatszereket vásároltak, hogy elmenjenek és megkenjék Jézust. ²A hét első napján korán reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. ³Azt kérdezték egymástól: »Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratától?« ⁴Amikor azonban körülnéztek, azt látták, hogy a kő már el van hengerítve. Pedig igen nagy volt. ⁵Bementek a sírboltba. Jobbkéz felől egy ifjút láttak ülni hosszú fehér ruhába öltözve, és megrémültek. ⁶»Ne féljetek! A megfeszített Názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt. Íme, itt a hely, ahová tették őt.

“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”