Mk 4,26-34

26Ezután így szólt: „Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. 27Azután már akár alszik, akár fölkel, éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan. 28Mert a föld magától terem, először hajtást, aztán kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban. 29Mikor pedig megérett a termés, azonnal veszi a sarlót, mert elérkezett az aratás.”

30Majd így szólt: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? 31Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van; 32de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai.”

33Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét úgy, amint meg tudták érteni. 34Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk; tanítványainak azonban külön megmagyarázta mindegyiket.