Mt 14,22-36

²²Ezután mindjárt megparancsolta a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előtte a túlpartra, amíg ő elbocsátja a tömeget. ²³Miután elbocsátotta a tömeget, egyedül fölment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. ²⁴A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél volt. ²⁵Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. ²⁶Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a tengeren jár, megrettentek és azt mondták: „Kísértet!”, és félelmükben kiáltozni kezdtek. ²⁷Jézus azonban mindjárt szólt nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”

²⁸Péter így válaszolt neki: „Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen.”²⁹Ő azt mondta: „Gyere!” Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment. ³⁰Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, és amint merülni kezdett, felkiáltott: „Uram! Ments meg engem!”” ³¹Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta neki: „Te kishitű! Miért kételkedtél?” ³²Amikor beszálltak a bárkába, elállt a szél. ³³Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!”

³⁴Átkelve a tavon Genezáret földjére jutottak. ³⁵Amikor annak a helynek a lakosai felismerték őt, üzentek az egész környékre, odahoztak hozzá minden beteget, ³⁶és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Akik csak megérintették, meggyógyultak.

“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”