Életre szóló ima

Imaéletünk első és legfontosabb eleme a hálaadás, ahogy visszatekintünk olyan múltbeli eseményekre, amelyek jóérzéssel töltöttek el. Mi okozott neked az elmúlt időszakban örömöt, felszabadulást, erőt, bátorságot, nyugalmat stb.? Szánj rá időt, hogy az a tekintet, szó, kép, zene, gesztus, gondolat stb. térjen vissza lelki szemeid elé vagy a füledbe, ízlelgesd a szívedben… Ez a vigasztalás, tűnjön bármilyen kicsinek vagy jelentéktelennek, elmond valamit arról, hol és hogyan tapasztaltad meg Isten jelenlétét. Ezek az apró részletek fontosabbak a látványos eseményeknél. Utóbbiak ugyanis ritkák, és talán nincsenek is. Ugyanakkor életünk tele van “banális” történésekkel. Ha felismered Isten jelenétét ezekben, aranyúton jársz, mely naponta és folyamatosan feltárul előtted.

Forrás: Living with Ignatius: On the Compass of Joy by Nikolaas Sintobin SJ (p.49)

Bővebben

Nem kell félnünk

“Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.”– Lk 12,32

Jézus biztosít arról, hogy nem kell félnünk a jövőtől. Az élet zarándoklat, amely folyamatosan halad. Isten országát a földön az igazságosság és a béke társadalmaként lehetne leírni. Próbáljunk meg szeretetben és egymás szolgálatában élni, hogy felépíthessük ezt az országot. Ha így teszünk, valódi gazdagsághoz jutunk, nemcsak magunk, hanem mások számára is. Ez a hozzáállás azt jelenti, hogy mindig készen állunk a találkozásra Jézussal, a mi pásztorunkkal.

Forrás: God in Every Day: A Whispered Prayer by Deirdre Powell, (p.95)

Bővebben

Hála

Esténként próbálok felidézni három dolgot az elmúlt napból, amiért hálás lehetek. Néha nehezen megy, mert történt valami aznap, ami elfödte a hála érzését. Ennek ellenére, valljuk be, legalább három dolog mindig akad, amiért hálásak lehetünk. Abból a bölcs megállapításból kiindulva, hogy a hála gyakran a legrövidebb életű érzelem, elhatároztam, hogy hosszabban elidőzöm azoknál a dolgoknál, amikért hálás lehetek. Ha eszembe jut valami az elmúlt napból, amiért köszönetet mondhatok, ahelyett, hogy gyorsan lenyelném, előbb ízlelgetem, foglalkozom vele.

Forrás: Dipping Into Life by Alan Hilliard (p.36)

Bővebben

IGEN az engedelmességre, NEM a babonára

Ignác viszonyulása az élethez kihívás elé állít minket, a huszonegyedik század modern embereit. Radikalizmusa miatt valószínű, hogy saját korában is megütközést keltett. Hozzáállásából következik, hogy megmondja, mit és hogyan higgyünk. Különösen arra kérdez rá a keresztényeknél, hogy valóban abban az Istenben hisznek-e, akit Jézus kinyilatkoztatott, aki folyamatosan teremt, és szerető közelségben van az emberekhez minden időben, éjjel-nappal. Gyakran megesik, hogy erre a kérdésre a megszállott fiú apjának szavaival kell válaszolnunk:
„Hiszek! Segíts hitetlenségemen!“ (Mk 9,24).

Forrás: Living with Ignatius: On the Compass of Joy by Nikolaas Sintobin SJ (p.29)

Bővebben

Gyógyítható-e a magányosság?

Másként fogalmazva: a magány szubjektív tapasztalat. Jó tisztában lenni ezzel, különben könnyen osztogatunk tanácsokat, elfeledkezve arról, hogy ami egyik embernél működik, nem biztos, hogy beválik a másiknál is. A saját tapasztalatunk alapján nyújtott megoldási javaslatot – “én azt tanácsolnám…” – mindig meg kell, hogy előzze a másik meghallgatására szánt idő, és próbáljuk megérteni, mit jelent valójában az, amikor szorongva azt mondja: “Egyedül érzem magam”. A magány érzése ugyanis nem szükségszerűen jelenti azt, hogy úgy érzi, nem szeretik. Hozzá tartozhat ez is, persze. De máskor lehet mögötte valami kudarcélmény, vagy úgy érzi, elérte lehetősége határait, vagy belefáradt valamibe, de magányossá tehet valakit akár a versenyszellem is, vagy a bűntudat, a bizonytalanság – és a sort a végtelenségig folytathatnánk.

Forrás: Dancing with Loneliness by José Maria Olaizola SJ (p.27)

Bővebben

Nem minden lelkiség egyenértékű…

Az emberi szívben mindig lesznek ellentmondásos rezdülések. Ezért oda kell figyelnünk, hogy megkülönböztessük, melyik hiteles, megbízható, és mi az, ami megakadályozza, hogy harmonikus, kiegyensúlyozott személyiséggé váljunk. „Van lelki életem”, de mint láttuk, nem minden lelkiség egyenértékű. A sugallat lehet jó is és rossz is. Meggyőző bizonyítékaink vannak arra, hogy a mai társadalom tévútra jutott. Ezt igazolják a napi híradások… A világban lévő rossz nagy részéért az ember a felelős… Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos a rendszeres elmélkedés, reflexió, hogy felmérjük, milyen irányba haladunk egyénileg és közösségi szinten.

Forrás: Reimagining Religion by Jim Maher SJ (pp.20-21)

Bővebben

Az ignáci elmélkedés

• Jó, ha tudatában vagyunk a “világosság angyala” mesterkedéseinek, mert látszólag jó dolgok, ha nem vizsgáljuk meg őket, rossz irányba vihetnek.
• Elmélkedve azon, amit tapasztalunk, megvizsgálva az események teljes folyamatát a kezdettől a köztes történéseken át végig, felismerhetjük, merre vezet mindez.
• A belső szabadság, az ötleteinktől, terveinktől vagy vágyainktól való távolságtartás lehetővé teszi, hogy közelebbről megvizsgáljuk őket, és kellő távlatból tekintsünk „kedvenc projektjeinkre” vagy heves vágyainkra, szenvedélyeinkre.

Forrás: Discover God Daily by Brendan McManus SJ and Jim Deeds) p.63)

Bővebben

Higgy a láthatatlanban

Hiszek a szél létezésében. Te is hiszel? Pedig sosem láttam. És te? Mégis hiszem, hogy a szél létezik. Sőt, félelmetes is tud lenni.

Miért hiszem ezeket a szélről? Tény, hogy fontos tudományos vizsgálatokat végeztek, tanulmányokat írtak róla az évszázadok során. De nem miattuk hiszem, hogy a szél létezik. Az egyetlen ok, amiért hiszek a szél létezésében, az, hogy megtapasztaltam. A szelet is és a hatásait is. Ennyi. Pont. Megtapasztaltam.

Istenben ugyanezért hiszek. Személyes tapasztalatom van Róla. Életem során számtalan módon megtapasztaltam Istent: családom és barátaim szeretetében, imaéletem csendjében, a szentségekben, a természet csodálatos világában.

Forrás: Finding God in the Mess: Meditations for Mindful Living by Jim Deeds and Brendan McManus SJ (pp. 103-104)

Bővebben

Rátalálok útitársamra

Amikor az esti lelkiismeretvizsgálat alatt megkérdezem magamtól, mikor és hol találkoztam ma – valamelyik álruhájában – a szeretettel, rájövök, hogy megtaláltam Istent, és fordítva: Isten rám talált. Kicsit olyan, mintha azt mondanánk, hogy Isten a táncos és tánca velünk az ő ajándéka. Egyik a másik nélkül nem lehet miénk. Ha tudni szeretném, istentapasztalatom volt-e vagy sem, válaszoljak arra a kérdésre, hogy “Hova vezetett engem ez a tapasztalat?”. Ha a “megtalálni Istent mindenben” elv vezérel, és a nagylelkűség és mások szolgálata felé vezet, akkor rátaláltam Istenre, és Isten rám talált. Ezen a ponton játszik nagyon fontos szerepet Ignác iránymutatása a lelkek megkülönböztetésében.

Forrás: Pathways to a Decision: With Ignatius of Loyola by Jim Maher SJ (p.50)

Bővebben

Lelkünk jelzi, hogy Isten az Atyánk

A lélek nem tárgyi valóság, ezért bármilyen erős mikroszkóppal próbálkozol is, sosem fogod megpillantani. Megfogni sem tudod – ahogy a napsugarat sem sikerül Ennek a láthatatlan, megfoghatatlan valaminek mégis vannak tulajdonságai. Ezek isteni vonások: a lélek szabad, intelligens és örökké létezik, mint Isten. Ez az isteni szikra jelzi, hogy Isten gyermeke vagy. Megmutatja, hogy az Atya képére és hasonlatosságára lettél teremtve.

Forras: The Mindful Our Father by Thomas G Casey SJ (p.44)

Bővebben