‘Nem fair’
A világ helyzetét látva túlterheltnek, tehetetlennek érzhetjük magunkat. Az egyes ember nem sokat tehet. Kezdjük talán azzal, hogy a világ működését az előnytelen helyzetben lévők, a szegények, a társadalom peremén élők szemével nézzük, akiket leginkább érint a klímaváltozás. Amikor a hatodikosok Quo Vadis zarándoklatát vezettem egy háromnapos hegymászáson, valahogy természetes volt, hogy “én” nem értem célba addig, amíg “mi” mind oda nem értünk. Bármilyen gyors vagy edzett volt is valaki, ritmusát a leggyengébbhez kellett igazítania. Gyakran megálltunk, hogy bevárjuk a botladozókat, akik nehezen boldogultak a meredekebb részeken, és csak akkor indultunk tovább, mikor mindenki összeszedte magát. Az erősebbeket eleinte zavarta ez, de megtanultunk egy igen értékes leckét. Közösségként mentünk, ahol a tagok odafigyeltek egymásra. Nem versengtünk. Együttérző szolidaritás volt köztünk. Ez a tapasztalat a jobbik természetünkre világít rá.
Forrás: Reimagining Religion by Jim Maher SJ (p.116)
Bővebben
Gondolatmorzsák
Ne keseregj sokáig, ha valami szép véget ér, vagy egy jóbarátod meghal. Örülj, és légy hálás azért, hogy a szépség létezett.
Forrás: Random Reflections by Des O’Donnell OMI (p.49)
Bővebben
Tanulj az érzéseidből
A megkülönböztetés elsősorban saját érzéseinken alapul. Arról szól, hogy mit veszel észre a saját szívedben, nem pedig a veled együtt élőkében, a szüleidében, a barátaidéban. Jó tudni, hogy akiket szeretsz, mit szólnak ahhoz, amit teszel, vagy amit nem teszel meg, és jó különbséget tenni a te vágyaid és az ő vágyaik között. Az ő érzéseik értékes információt nyújthatnak. De az a hely, ahol ez a sok információ végre összeáll, az a te szíved. A te életedről van szó.
Forrás: Living with Ignatius: On the Compass of Joy by Nikolaas Sintobin (pp. 85-86)
Bővebben
Az ignáci rendszer
Az ignáci rendszer azon a nagyon egyszerű felismerésen alapul, hogy tapasztalatainknak, különösen belső hangulatainknak és mélyebb élményeinknek értelme van. Ahhoz azonban, hogy tisztán lássunk, képesnek kell lennünk arra, hogy hátralépjünk, és elgondolkodjunk az utunkon. A tisztánlátás aztán segít, hogy megtaláljuk az irányt vagy a tovább vivő utat. Olyan ez, mintha egy ösvényen eljutnánk egy magasabb pontra, ahonnan beláthatjuk az eddig megtett utat, és megtervezhetjük, hogyan tovább. A kulcs az, hogy hagyjuk hátra eddigi gondolatainkat, szorongásunkat, a régi mintákat és berögzült elképzeléseinket, és egónktól, vagyis az énközpontúságtól elinduljunk legjobb önmagunk felé, amit Isten akar. Ez azonban nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik, mivel az egónak erős védelmi rendszere van, és ellenáll a karmai közül való kiszabadulásra tett kísérleteknek. A szabadság csak egy magasabb szeretethez való kapcsolódáson keresztül lehetséges. A Camino végigjárása régi életünk vagy mintáink elengedésének és egy új valóságra ébredésnek szerves folyamata.
Forrás: Contemplating the Camino: An Ignatian Guide by Brendan McManus SJ (pp. 8-9)
Bővebben
Mindig kész segíteni
Isten mindig kész segíteni. Csak előbb fejezzük ki Iránta hálás szeretetünket. Ez legyen a kiindulási pont, illetve nem is csak a kiindulási, hanem az állandó viszonyítási pont életünkben. Ahogy Szent Pál mondja a tesszalonikaiaknak írt első levelében: “Mindenért adjatok hálát” (1Tessz 5,18).
Más szóval, adj hálát a nehéz pillanatokban, amikor kihívással találkozol, amikor úgy tűnik, nem tudsz megküzdeni valamivel. A nehéznek látszó helyzetek mögött ott rejtőzik a kegyelem.
Forrás: The Mindful Our Father by Thomas G. Casey SJ (pp: 102-103 )
Bővebben
Az ember fejlődése és az imádság
Bár vannak mindenkivel közös jellemzői életünknek, tudjuk, hogy minden személy sajátos tulajdonságokkal rendelkezik, mindenkinek egyedi története van. Emberként kivételezett, bár korlátokkal rendelkező teremtmények vagyunk. Sajátos tulajdonságaink, hátterünk, neveltetésünk mind hatnak ránk. Hitünk alakulásának fontos szerepe van életünk irányának meghatározásában, életcéljaink kitűzésében. Mindezek ellenében különböző forrásokból, belülről és kívülről kihívások érkeznek. Jó, ha felidézzük, hogy küldetése teljesítése közben Jézus nemcsak nyitottsággal és elfogadással, hanem elvakultsággal és ellenállással is találkozott. Hívására nem mindig érkezett azonnali, nagylelkű válasz.
Forrás: See God Act: The Ministry of Spiritual Direction by Michael Drennan SJ (p: 33 )
Bővebben
Mindenekelőtt
Hogy közelebb kerüljünk az élet megértéséhez, képzeljük el kirakósként. Minden egyes darabkának rendkívül fontos szerepe van. Nem helyettesíthető. Az életben nincs kettős szereposztás, senki sem állhat be helyettem. Azzal veszünk részt Isten teremtő munkájában, ha önmagunkat adjuk, és így segítjük a puzzle kirakását – azzal az egyedi hozzájárulásunkkal, amelyet Isten elvár tőlünk. Csak akkor jön létre az Új Jeruzsálem, a teremtés új rendje, amikor az összes darabka a helyére kerül. Isten országa közöttünk van, de még nem teljesedett ki. Isten szemében mi nem passzív befogadók vagyunk. Szüksége van mindegyikünkre, hogy eljátsszuk a nekünk kiosztott szerepet azáltal, hogy önmagunk vagyunk, hogy hűek vagyunk igazi énünkhöz. Ezért annyira fontos, hogy kapcsolatba kerüljünk azzal, ami valóban megmozgat minket.
Forrás: Pathways to a Decision with Ignatius of Loyola by Jim Maher SJ (p.24)
Bővebben
A galaxisok, a szentjánosbogarak és a kegyelem Istene
A világegyetem kibogozhatatlan szövevényének része vagyunk, elmerülve annak mélységes misztériumában. A kozmikus tánc már elkezdődött, mindig is folyamatban volt. Mindegyikünk szerepet kapott benne. Jézus és Atyja az egész teremtés javán munkálkodik folyamatosan (Jn 4,34), és ráhangolódva jelzéseikre mi is részt vehetünk ebben. Thomas Merton mondja, hogy minden perc és minden esemény a lelki életerő magvait ülteti el az ember szívében. Így működik az isteni a Földön: ez kegyelem, és a kegyelem ott van mindenütt. Minden meg van szentelve, mi magunk is. Nem szabad megszentségtelenítenünk Közös Otthonunkat. Beletartozunk a nagyszerű Teremtéstörténetbe, egy hatalmas egészbe, mely végtelenül nagyobb nálunk. Most is érvényes a meghívás, hogy osszuk meg “Isten gyermekeinek szabadságát” (Róm 8,21) az egész teremtett világgal.
Öltsük hát magunkra táncruhánkat, és tanuljuk meg a kozmikus tánc lépéseit!
Forrás: Creation Walk: The Amazing Story of a Small Blue Planet by Brian Grogan SJ (pp. 90-91)
Bővebben
Megtalálni Istent a mindennapokban
Nincs megnyugtatóbb gondolat annál, hogy Isten mindig velünk van, életünk nehéz, zűrzavaros perceiben is. Ez a minket megteremtő, szerető Isten lehetővé teszi, hogy ráhangolódjunk benső életünkre, és így kapcsolódjunk Hozzá. Benső életünk érzésekből és érzelmekből áll, ez alkotja a nyersanyagot, amit Isten meg tud mozgatni bennünk. Elmélkedéssel, szemlélődéssel megtanulhatjuk, hogyan foghatjuk fel Isten akaratát, és hogyan tudunk együttműködni Vele. Hogy Istent megtaláljuk, gyakran arra van szükség, hogy elengedjük ragaszkodásainkat, és azt az érzést, hogy mi irányítjuk életünket. A másik igazán jó hír, hogy Isten mindig ad új esélyt, új lehetőséget. Ahogy Szent Pál mondja: “Semmi sem választhat el minket Isten szeretetétől”. Mindig van út hazafelé. Ne várjunk nagy csodákat, rendkívüli pillanatokat. Minden nap felfedezhetjük Istent konkrét életeseményekben és miközben tapasztalatainkról imádkozunk, elmélkedünk.
Forrás: Discover God Daily: Seven life-changing moments from the journey of St Ignatius by Brendan McManus SJ and Jim Deeds (pp.95-96)
Bővebben
A puszta megtapasztalása
Sokszor az a fontos, hogy képesek legyünk elengedni képzeletbeli céljainkat és elvárásainkat, és inkább engedelmeskedjünk a valóságnak, amiben vagyunk. Rugalmasnak, kreatívnak lenni és az adott körülmények között jó döntéseket hozni nehezebb, mint gondolnánk, mert fogva tartanak terveink, ideáljaink, előre kigondolt céljaink. Az ignáci szabadság ezeknek a csalóka kötöttségeknek az elengedése, hogy jó döntéseket tudjunk hozni. A megfontoltság többet ér a hősiességnél, vagy ignáciasan szólva, a jó döntések megkülönböztetése nem más, mint a valóság előtti alázat.
Forrás: Brothers in Arms by Brendan McManus SJ (pp: 57-58)
Bővebben