Éljen a közömbösség
Életminőséged javítása érdekében érdemes megvizsgálnod, hogyan állsz a belső szabadsággal, mi életed valódi célja. Fontos, hogy ezt szelíden és alázatosan tedd. Szinte biztos, hogy önmagunkhoz való ragaszkodásunk valamilyen formában gátolja benső énünk szabadságát. Fiatal jezsuita koromban egy idősebb testvér beszélt nekem a fehér nyusziról. Egy kisfiú megmutatja a játékos szekrényét legjobb barátjának, és így szól hozzá: “Szeretlek, és bármit választhatsz magadnak ajándékba. Csak… a fehér nyuszimat nem veheted el, mert az tényleg csak az enyém.”
Mindegyikünknek vannak fehér nyuszijai, nagy vagy kis dolgok, akár csak egy testtartás, hangerő stb., amikhez ragaszkodunk, és amikre nem is mindig vagyunk büszkék. Ilyen az emberi természet. Komoly eredmény, ha eljutsz oda, hogy önmagad előtt elismered ezek létét. Az évek múlásával talán sikerül búcsút venned egy-egy fehér nyuszitól, de nagy valószínűséggel valami más fogja átvenni a helyét.
Forrás: Living with Ignatius: On the Compass of Joy by Nikolaas Sintobin SJ (pp.36-37)
Bővebben
A megkülönböztetés
A megkülönböztetés nem más, mint hogy az ember megpróbál jó döntést hozni egy adott helyzetben. A döntéshozatal első szintje a döntés mellett és ellen szóló érvek átgondolása. Az egyes helyzetek összetettek és gyakran változékonyak, sok tényezőt kell figyelembe venni. Mérlegelnünk kell, tágítani látókörünket, meg kell próbálnunk különböző szempontok szerint áttekinteni a döntést és esetleges következményeit. A folyamat időigényes, és nem lehet siettetni.
Forrás: Brothers in Arms by Brendan McManus SJ (p.8)
Bővebben
Azért vagyunk itt, hogy szeressük és szolgáljuk Istent
Az egzámen eszköz, mely segítséget nyújt ahhoz, hogy megtaláljuk Istent az életünkben, felismerjük feladatainkat, elmélkedjünk tetteinken, motivációinkon, és jó döntéseket hozzunk.
Dióhéjban erről szól az ignáci lelkiség. Ignác összekapcsolta a kontemplációt a tevékenységgel, de e partnerségben a tetteké a vezető szerep. Az ignáci felfogás szerint azáltal szeretjük és szolgáljuk Istent, hogy bekapcsolódunk Krisztus világmegváltó és gyógyító munkájába. Az egzámen után cselekvés következik: még hűségesebben engedelmeskedünk Istennek, felismerjük szerepünket Krisztus küldetésében, és jó döntéseket hozunk ennek teljesítéséhez.
Forrás: A Simple Life-Changing Prayer by Jim Manney (p. 76)
Bővebben
Nagyszerű dolog fiatalnak lenni
“Kísérni a fiatalokat egy reményteljes jövő megteremtésének útján” – ez a harmadik jezsuita preferencia. … Kihívás elé állíthat a fiatalok kísérése a reményteljes jövő megteremtésében. A pozitív példamutatáson kívül mit lehet tenni a fiatalok reményteljes jövőjének előmozdítása érdekében? A legkézenfekvőbb válasz, hogy támogatni kell őket abban, hogy a lehető legjobb oktatásban és nevelésben részesüljenek, amely az emberi személy minden – intellektuális, szociális, pszichológiai, fizikai, lelki és vallási – aspektusát érinti. Döntő fontosságú lehet az is, ha felelevenítjük a közösség történetének pozitív eseményeit, mert az újbóli elmesélés emlékeztet arra, hogy mire vagyunk képesek, és hogyan érhetjük el azt, amit szeretnénk. Megerősíti identitásunk kapcsolati oldalát is, mert felhívja a figyelmet arra, hogy minden egyes ember része egy nagyobb történetnek.
Forrás: Reimagining Religion : A Jesuit Vision by Jim Maher SJ
Bővebben
Életre szóló ima
Imaéletünk első és legfontosabb eleme a hálaadás, ahogy visszatekintünk olyan múltbeli eseményekre, amelyek jóérzéssel töltöttek el. Mi okozott neked az elmúlt időszakban örömöt, felszabadulást, erőt, bátorságot, nyugalmat stb.? Szánj rá időt, hogy az a tekintet, szó, kép, zene, gesztus, gondolat stb. térjen vissza lelki szemeid elé vagy a füledbe, ízlelgesd a szívedben… Ez a vigasztalás, tűnjön bármilyen kicsinek vagy jelentéktelennek, elmond valamit arról, hol és hogyan tapasztaltad meg Isten jelenlétét. Ezek az apró részletek fontosabbak a látványos eseményeknél. Utóbbiak ugyanis ritkák, és talán nincsenek is. Ugyanakkor életünk tele van “banális” történésekkel. Ha felismered Isten jelenétét ezekben, aranyúton jársz, mely naponta és folyamatosan feltárul előtted.
Forrás: Living with Ignatius: On the Compass of Joy by Nikolaas Sintobin SJ (p.49)
Bővebben
Nem kell félnünk
“Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.”– Lk 12,32
Jézus biztosít arról, hogy nem kell félnünk a jövőtől. Az élet zarándoklat, amely folyamatosan halad. Isten országát a földön az igazságosság és a béke társadalmaként lehetne leírni. Próbáljunk meg szeretetben és egymás szolgálatában élni, hogy felépíthessük ezt az országot. Ha így teszünk, valódi gazdagsághoz jutunk, nemcsak magunk, hanem mások számára is. Ez a hozzáállás azt jelenti, hogy mindig készen állunk a találkozásra Jézussal, a mi pásztorunkkal.
Forrás: God in Every Day: A Whispered Prayer by Deirdre Powell, (p.95)
Bővebben
Hála
Esténként próbálok felidézni három dolgot az elmúlt napból, amiért hálás lehetek. Néha nehezen megy, mert történt valami aznap, ami elfödte a hála érzését. Ennek ellenére, valljuk be, legalább három dolog mindig akad, amiért hálásak lehetünk. Abból a bölcs megállapításból kiindulva, hogy a hála gyakran a legrövidebb életű érzelem, elhatároztam, hogy hosszabban elidőzöm azoknál a dolgoknál, amikért hálás lehetek. Ha eszembe jut valami az elmúlt napból, amiért köszönetet mondhatok, ahelyett, hogy gyorsan lenyelném, előbb ízlelgetem, foglalkozom vele.
Forrás: Dipping Into Life by Alan Hilliard (p.36)
Bővebben
IGEN az engedelmességre, NEM a babonára
Ignác viszonyulása az élethez kihívás elé állít minket, a huszonegyedik század modern embereit. Radikalizmusa miatt valószínű, hogy saját korában is megütközést keltett. Hozzáállásából következik, hogy megmondja, mit és hogyan higgyünk. Különösen arra kérdez rá a keresztényeknél, hogy valóban abban az Istenben hisznek-e, akit Jézus kinyilatkoztatott, aki folyamatosan teremt, és szerető közelségben van az emberekhez minden időben, éjjel-nappal. Gyakran megesik, hogy erre a kérdésre a megszállott fiú apjának szavaival kell válaszolnunk:
„Hiszek! Segíts hitetlenségemen!“ (Mk 9,24).
Forrás: Living with Ignatius: On the Compass of Joy by Nikolaas Sintobin SJ (p.29)
Bővebben
Gyógyítható-e a magányosság?
Másként fogalmazva: a magány szubjektív tapasztalat. Jó tisztában lenni ezzel, különben könnyen osztogatunk tanácsokat, elfeledkezve arról, hogy ami egyik embernél működik, nem biztos, hogy beválik a másiknál is. A saját tapasztalatunk alapján nyújtott megoldási javaslatot – “én azt tanácsolnám…” – mindig meg kell, hogy előzze a másik meghallgatására szánt idő, és próbáljuk megérteni, mit jelent valójában az, amikor szorongva azt mondja: “Egyedül érzem magam”. A magány érzése ugyanis nem szükségszerűen jelenti azt, hogy úgy érzi, nem szeretik. Hozzá tartozhat ez is, persze. De máskor lehet mögötte valami kudarcélmény, vagy úgy érzi, elérte lehetősége határait, vagy belefáradt valamibe, de magányossá tehet valakit akár a versenyszellem is, vagy a bűntudat, a bizonytalanság – és a sort a végtelenségig folytathatnánk.
Forrás: Dancing with Loneliness by José Maria Olaizola SJ (p.27)
Bővebben
Nem minden lelkiség egyenértékű…
Az emberi szívben mindig lesznek ellentmondásos rezdülések. Ezért oda kell figyelnünk, hogy megkülönböztessük, melyik hiteles, megbízható, és mi az, ami megakadályozza, hogy harmonikus, kiegyensúlyozott személyiséggé váljunk. „Van lelki életem”, de mint láttuk, nem minden lelkiség egyenértékű. A sugallat lehet jó is és rossz is. Meggyőző bizonyítékaink vannak arra, hogy a mai társadalom tévútra jutott. Ezt igazolják a napi híradások… A világban lévő rossz nagy részéért az ember a felelős… Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos a rendszeres elmélkedés, reflexió, hogy felmérjük, milyen irányba haladunk egyénileg és közösségi szinten.
Forrás: Reimagining Religion by Jim Maher SJ (pp.20-21)
Bővebben