Az ignáci elmélkedés

• Jó, ha tudatában vagyunk a “világosság angyala” mesterkedéseinek, mert látszólag jó dolgok, ha nem vizsgáljuk meg őket, rossz irányba vihetnek.
• Elmélkedve azon, amit tapasztalunk, megvizsgálva az események teljes folyamatát a kezdettől a köztes történéseken át végig, felismerhetjük, merre vezet mindez.
• A belső szabadság, az ötleteinktől, terveinktől vagy vágyainktól való távolságtartás lehetővé teszi, hogy közelebbről megvizsgáljuk őket, és kellő távlatból tekintsünk „kedvenc projektjeinkre” vagy heves vágyainkra, szenvedélyeinkre.

Forrás: Discover God Daily by Brendan McManus SJ and Jim Deeds) p.63)

Bővebben

Higgy a láthatatlanban

Hiszek a szél létezésében. Te is hiszel? Pedig sosem láttam. És te? Mégis hiszem, hogy a szél létezik. Sőt, félelmetes is tud lenni.

Miért hiszem ezeket a szélről? Tény, hogy fontos tudományos vizsgálatokat végeztek, tanulmányokat írtak róla az évszázadok során. De nem miattuk hiszem, hogy a szél létezik. Az egyetlen ok, amiért hiszek a szél létezésében, az, hogy megtapasztaltam. A szelet is és a hatásait is. Ennyi. Pont. Megtapasztaltam.

Istenben ugyanezért hiszek. Személyes tapasztalatom van Róla. Életem során számtalan módon megtapasztaltam Istent: családom és barátaim szeretetében, imaéletem csendjében, a szentségekben, a természet csodálatos világában.

Forrás: Finding God in the Mess: Meditations for Mindful Living by Jim Deeds and Brendan McManus SJ (pp. 103-104)

Bővebben

Rátalálok útitársamra

Amikor az esti lelkiismeretvizsgálat alatt megkérdezem magamtól, mikor és hol találkoztam ma – valamelyik álruhájában – a szeretettel, rájövök, hogy megtaláltam Istent, és fordítva: Isten rám talált. Kicsit olyan, mintha azt mondanánk, hogy Isten a táncos és tánca velünk az ő ajándéka. Egyik a másik nélkül nem lehet miénk. Ha tudni szeretném, istentapasztalatom volt-e vagy sem, válaszoljak arra a kérdésre, hogy “Hova vezetett engem ez a tapasztalat?”. Ha a “megtalálni Istent mindenben” elv vezérel, és a nagylelkűség és mások szolgálata felé vezet, akkor rátaláltam Istenre, és Isten rám talált. Ezen a ponton játszik nagyon fontos szerepet Ignác iránymutatása a lelkek megkülönböztetésében.

Forrás: Pathways to a Decision: With Ignatius of Loyola by Jim Maher SJ (p.50)

Bővebben

Lelkünk jelzi, hogy Isten az Atyánk

A lélek nem tárgyi valóság, ezért bármilyen erős mikroszkóppal próbálkozol is, sosem fogod megpillantani. Megfogni sem tudod – ahogy a napsugarat sem sikerül Ennek a láthatatlan, megfoghatatlan valaminek mégis vannak tulajdonságai. Ezek isteni vonások: a lélek szabad, intelligens és örökké létezik, mint Isten. Ez az isteni szikra jelzi, hogy Isten gyermeke vagy. Megmutatja, hogy az Atya képére és hasonlatosságára lettél teremtve.

Forras: The Mindful Our Father by Thomas G Casey SJ (p.44)

Bővebben

Miért imádkozzunk?

Egyszer megkérdezték egy kolostorban élő apácától, miért imádkozik. “Mert lélegzem” – válaszolta. „Az emberek meg akarják tapasztalni Isten rendkívüli jelenlétét mindennapjaikban”, ezért akarnak imádkozni. Az ima ugyanakkor “lassú, tudatos erőfeszítést, elmélkedésre szánt időt és lelkünktől hiteles választ igényel”. Hatására szívünkkel kezdünk látni, és ennek megfelelően reagálunk. Békét ad a lelkünknek, és elősegíti, hogy szívünkből együttérzés, empátia, hála és remény törjön fel. Másokat is Isten elé viszünk imánkban, így támogatjuk őket jó időben, rossz időben.

Forrás: Reimagining Religion: A Jesuit Vision by Jim Maher SJ (p.46)

Bővebben

Túlélni a szenvedést

Életünk útja mentén néha annyi szépséggel találkozunk! Mindannyiunknak jót tenne, ha lelassítanánk, és élveznénk ezt a szépséget. De túl gyakran hagyjuk, hogy észrevétlenül elsuhanjon mellettünk.

Olykor mégis észrevesszük. Felismerjük, hogy a szépség van jelen, hagyjuk, hogy megálljon a pillanat, és elidőzünk a szépség jelenlétében. Ezekben a percekben elég éberek vagyunk, hogy valóban megtapasztaljuk a szépséget. Ezek a tapasztalatok elég ritkák, de amikor mégis előfordulnak, mélyen megérintenek.

Összekapcsolódunk azzal az alapigazsággal, hogy bár a világban szenvedés van (és az van), és mi is szenvedünk (van, és lesz is szenvedés az életünkben), azért a szépség is jelen van. Nem tudjuk megmagyarázni, miért van így, csak elfogadhatjuk, hogy így van.

Forrás: Finding God in the Mess: Meditations for Mindful Living by Brendan McManus SJ & Jim Deeds (p.71)

Bővebben

Jezsuiták, lelkiség, vallás

Istennek van egy elképzelése a világról. Ignác szerint minden egyes ember lényeges és egyedülálló szerepet játszik ennek a víziónak a megvalósításában. Ellentétben a focimeccsel, ahol cserejátékosok vannak, a mi szerepünket senki más nem tudja olyan sajátos módon betölteni, ahogyan mi. Lehet, hogy nem tudjuk pontosan, mi a szerepünk, de az biztos, hogy köze van a temperamentumunkhoz és a személyiségünkhöz. Isten nem akar mást, mint hogy gondolkodjunk el azon, kik vagyunk, mi az, ami életet ad nekünk, miben vagyunk jók, milyen irányban és hogyan haladunk. A mi saját körülményeink határozzák meg, hogyan tudunk a legjobban hozzájárulni a világ folyásához. Ignác újra csak azt kéri, hogy időről időre elmélkedjünk, követve útmutatásait, melyeket a lelkek megkülönböztetéséhez, a döntéshozatalhoz és az Examen imához adott.

Forrás: Reimagining Religion: A Jesuit Vision by Jim Maher SJ (p.108)

Bővebben

Kapcsolataid

Ha a kapcsolataidat arra építed, hogy meg akarsz ismerni és érteni másokat, és oda akarod adni magadat nekik; ha valóban felismered, hogy – ahogy Szent Pál mondja – „mindenben gazdagodni fogtok, hogy minden alkalommal nagylelkűek lehessetek” (2Korinthus 9:11); ha sikerül felfognod, hogy mindened – tehetséged, örömöd, szíved dala, erőd (és gyengeséged) arra való, hogy másoknak adj; ha megtanulsz úgy élni, hogy mások felé nyújtod a kezed, vagy hagyod, hogy ők nyújtsák feléd kezüket; ha megosztod másokkal idődet, energiádat, terveidet és ötleteidet; ha valóban érdeklődsz mások iránt, és helyet biztosítasz nekik a világodban, akkor igazi, valódi találkozásokban lesz részed.

Forrás: Dancing With Loneliness by José Maria R. Olaizola SJ (P.116)

Bővebben

Félelem

Félelemben élni olyan, mintha egy dobozban élnénk. A tér, amelyet belakhatunk, kicsi. Útjaink rövidek, és többnyire nem elégítenek ki. Életünk klausztrofóbiássá és terhessé válik.

Csak akkor látjuk meg, milyen tágas, lehetőségekkel teli az élet valójában, ha szakítunk a félelemmel. S ha egyszer ezt megtapasztaljuk, már kisebb eséllyel esünk vissza a félelembe. Az első szakításnál megtörténik a változás.

Nem véletlen tehát, hogy Jézus és a nagy lelki tanítók leggyakrabban elhangzó felhívása ez: “ne féljetek!”. Úgy tűnik, ezen fordul meg minden, amit Jézus tanított nekünk, csak így indulhatunk el egy valóban megvilágosult spirituális úton.

Forrás: Finding God in the Mess: Meditations for Mindful Living by Brendan McManus SJ & Jim Deeds (p.8)

Bővebben

Spiritualitásom

Spiritualitásunk befolyásolja, hogyan élünk, főleg mivel foglalkozunk, mivel töltjük az időnket. A “spiritualitás” szó a latin “spiritus”-ból ered, mely az életadó leheletet idézi. Persze nevezhetjük másként is, mondhatjuk értékrendnek, meggyőződésnek. Ha napjaimat együttérző hozzáállással és ehhez illő magatartással élem, spiritualitásomat a jó és életadó dolgok táplálják, és ez személyiségem gazdagodásához vezet. Ha viszont mások becsmérlésével és kihasználásával töltöm az időt, “spiritualitásom” élettagadó, és aláássa emberségemet, mert az ember alapvetően élni akarja az életet, és nem tönkretenni.

Forrás: Reimagining Religion: A Jesuit Vision by Jim Maher SJ (p.19)

Bővebben