Lk 13,31-35
31Még abban az órában odajött hozzá néhány farizeus, és azt mondta neki: „Menj el, távozz innen, mert Heródes meg akar ölni.” 32Ő azt mondta nekik: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök, és gyógyítok, ma és holnap, és harmadnap befejezem. 33De ma, holnap és a következő napon úton kell lennem; mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el. 34Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint a tyúk a csibéit a szárnyai alá, de ti nem akartátok. 35Íme, elhagyatott lesz a házatok. Mondom nektek, nem láttok engem, amíg el nem jön az idő, amikor majd ezt mondjátok: »Áldott, aki az Úr nevében jön«”.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Lk 13,31-35
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2025-10-30 Napi ima
A kotló képe, mely csibéit szárnya alá gyűjti Jézus gyengéd, együttérző szeretetét fejezi ki. Eszembe jut G.M.Hopkins egyik sora az Isten fensége c. költeményből: „Mert a Szentlélek a meggörnyedt világ felett / meleg mellkasával és ah! ragyogó szárnyaival lebeg”. Istenünk még mindig nagy irgalommal és gyöngédséggel szeretne mindenkit odagyűjteni magához.