Mt 15,29-37
29Jézus ezután eltávozott onnan, és elment a Galileai-tenger mellé. Fölment a hegyre és ott leült. 30Nagy tömeg jött oda hozzá: voltak velük sánták, vakok, nyomorékok, némák és sok másféle beteg. Letették őket a lábaihoz, ő pedig meggyógyította őket. 31A tömeg csodálkozott, amikor látta a némákat beszélni, a nyomorékokat meggyógyulni, a sántákat járni, a vakokat látni, és magasztalták Izrael Istenét.
32Jézus pedig magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: „Megesik a szívem a tömegen, mert íme, már három napja velem vannak és nincs mit enniük. Nem akarom őket étlen elbocsátani, nehogy ellankadjanak az úton.” 33A tanítványok ezt felelték neki: „Honnan lenne a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy jóltartsunk ekkora tömeget?” 34Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét, és néhány apró halunk.” 35Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék le a földre. 36Azután fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek. 37Ettek mindannyian, és jóllaktak. A megmaradt darabokat felszedték, hét tele kosárral.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Mt 15,29-37
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2025-12-03 Napi ima
A tanítványok könnyen elcsüggednek, amikor a dolgok nem az elképzeléseik szerint alakulnak. Ebben a jelenetben is csak a gondot veszik észre. Jézus viszont, látva a sok éhes és fáradt embert, kész tenni értük.
Jézus nem azt kérdezi tanítványaitól, hogy mi az, ami miatt nem tudjuk legyőzni az akadályokat, hanem azt, hogy mit tehetnénk, hogy buzdítsuk, bátorítsuk az embereket.