Legyünk hálásak élelmiszer-tartalékainkért
Rengeteg élelmiszert pazarolunk el.
Túl sokat vásárolunk.
Elkápráztatnak a “2-t fizet, 3-at kap” és más hasonló akciók.
Ferenc pápa így beszélt az élelmiszer-pazarlásról egyik audienciáján:
“Nagyszüleink számára szabály volt, hogy nem dobják el a maradékot. Minket a fogyasztói szemlélet hozzászoktatott a napi pazarláshoz, és nem fogjuk fel annak valódi jelentését. … Az étel kidobása olyan, mintha azt a szegények és éhezők asztaláról lopnánk el. Az ENSz élelmezési ügynöksége szerint évente az emberi étkezésre termelt javaknak egyharmada, kb. 1,4 milliárd tonna élelmiszer megy veszendőbe.”
Akárcsak Jézus, Ferenc pápa is erős szavakat használ, amikor hangsúlyozni akarja mondandóját. Olyasmit juttat eszünkbe, amit nem szívesen hallunk. Amikor elpocsékoljuk az ételt, tiszteletlenül bánunk a föld-adta javakkal. A bolygónk iránti törődés nemcsak a környezetvédelemről szól, hanem arról is, hogy biztosítjuk a föld forrásainak egyenlő szétosztását, és hálásak vagyunk azért, amit a föld ad nekünk.
Forrás: Donal Neary SJ, The Sacred Heart Messenger, September 2022
Bővebben
Osztozunk a közös otthonon, és gondját viseljük
Érdemes feltárni annak a fogalomnak a gazdagságát, melyet Ferenc pápa földanyánkra alkalmazott: “közös otthonunk”. Ha boldog gyermekkorod volt, az otthon az a hely, melyet legjobban szeretsz: összefonódnak benne a környezet vonásai és a szeretetteljes kapcsolatok, melyek életed kezdetét meghatározták. Ahogy Elvis Presley mondta: otthonod az, ahol a szíved van. Erre rímel az a mondás is, hogy “a ház építéséhez elég a kéz, de az otthon építéséhez szív kell”.
Így ír a pápa:
“Közös otthonunk olyan, mint egy testvér, akivel osztozunk a létben, és mint egy szép anya, aki karjába zár minket” (Laudato Si’, 1).
Nehéz elképzelni szívhez szólóbb nevet világunkra, mint azt, hogy “közös otthonunk”. “Bolygónkat hazaként fogjuk fel, az emberiséget pedig egyetlen népként, amely egy közös otthonban lakik” (Laudato Si’ 164).
Újra fel kell fedeznünk, milyen az, ha mély, szerető kapcsolatban élünk a Földdel és annak minden lakójával. Gyerekként talán kicsi ház volt az otthonunk, most meg egy egész bolygón osztozunk, és mint hajdanán Assisi Szent Ferenc érezte, feladatul kaptuk, hogy őrizzük otthonunkat, és kijavítsuk, ami elromlott benne.
Forrás: Brian Grogan SJ, Finding God in a Leaf: The Mysticism of Laudato Si’
Bővebben
Ismerni és szeretni a Bibliát
Tudjuk, hogy amikor szomorkodunk vagy kétségeink vannak, bizalommal fordulhatunk a Szentíráshoz. Amikor elővesszük a Bibliát, és rákeresünk bizonyos igékre, valójában térképet készítünk magunknak a szobákról, ahol jól érezzük magunkat Isten társaságában. Ezek a szobák otthonunkká válnak. Bemehetünk oda, amikor indul a nap, de az esti elcsendesedés nyugalmában is. Ezekben az igékben gyökeret verünk, belőlük növekedünk, mint a gyümölcsfa az első zsoltárban, “amelynek nem hull le a lombja”.
A Biblia, az evangéliumok biztosítanak róla, hogy amikor betérünk ebbe az otthonba, sohasem vagyunk egyedül. Az ige beszélgetésre hív – akár szavakkal, akár csendesen. Ez a beszélgetés gyakran bevon a bibliai történetek szereplőinek színes társaságába is.
Ha otthon vagyunk Isten igéjében, bármikor visszavonulhatunk a magányba, ha szükségünk van rá. De társaságot is ad, olyan emberekét, akik meg tudnak nyugtatni, ha zaklatottak vagyunk, és felserkentenek, ha túlságosan elkényelmesedtünk.
Alan Hilliard, The Sacred Heart Messenger
Bővebben
Rátalálni a boldogságra a spiritualitáson keresztül
Az ember boldogságra vágyik. Van úgy, hogy rossz helyen keressük, és boldogtalanabbá válunk, mint amilyenek voltunk, mikor elkezdtük keresni a boldogságot. Az ilyen meggondolatlan döntés gyakran további személyes és közösségi boldogtalanságot szül. Ez a rekreációs drog nem fog megártani. Csak szórakozom. Jól vagyok, majd én vezetek. Az emberi tapasztalat azt mutatja, hogy legboldogabbak akkor vagyunk, amikor a hétköznapi élet körülményei között gyakoroljuk az együttérzést, a nagylelkűséget. A „kis, nem-fontos, de kedves, szivbőlfakadt” tetteket (William Wordsworth: Sorok a tinterni apátság fölött – ford. Szabó Lőrinc), melyek megtöltik mindennapjainkat. A mások iránti figyelmességből elégedettség és béke fakad, amivel üdvözölni tudjuk az örömöket, és el tudjuk fogadni a bánat terheit. A felelőtlen örömingerek gyakran boldogságnak látszanak. Pedig általában felszínesek és múlandók, s csak ürességet hagynak maguk után. A boldogság az a béke és elégedettség, mely segít felelősséggel a pályán maradni. Az elragadtatás felszínes érzései hamar elszállnak. Egy egészséges spiritualitás kialakítása segít megtalálni a tartós békességet, mert a békéhez vezető út a reflektív életből indul, ha tapasztalatból megtanuljuk, hogy mit is jelent valójában hiteles embernek lenni. Ha életünkből hiányzik a reflexió, sekélyes életet élünk.
Forrás: Jim Maher SJ, Reimagining Religion: A Jesuit Vision
Bővebben
A világegyetem csodája
A bölcseket mágusoknak is nevezik a görög magos szó alapján, mely csillagászt, varázslót, látnokot jelent. A magi kifejezés perzsa vagy babilóniai papok egy csoportjára vonatkozott, akik a csillagokat és bolygókat kutatták, keresve a kozmikus események értelmét. Az utóbbi években sok elmélet jelent meg a csillagról, mely Betlehembe vezette a mágusokat. Egyesek a Halley-üstökösnek tartják (mely látható volt Kr. e. 12-ben), mások egy új csillagnak vagy a Jupiter és Saturnus együttállásának. A tudósok egyre többet megtanulnak a világegyetemről, a csillagokról, bolygókról, galaxisokról. Ha egy kis pénzérmét feltartanánk az ég felé, az csillagok milliárdjait takarná el, köztük sok olyat is, amik már nem léteznek. 2003-4-ben a Föld körüli pályán keringő Hubble teleszkóp készített egy felvételt egy ilyen égdarabkáról. A Hubble Ultra Deep Field (Hubble ultra mélyég mező) a Fornax csillagképben található kis űrdarabka képe, amely becslések szerint 10 000 galaxist tartalmaz, mindegyikben 100 000 millió csillaggal, olyannal, mint a mi Napunk. Nem is tudjuk felfogni a világűr hatalmas méretét.
Egy olyan Istenben hiszünk, aki a világegyetem kezdete óta mindent létrehozott. Az égen lévő csodás fény a mágusokat a világ világosságához, az emberek reménységéhez vezette. Ezt érdemes ünnepelni.
Forrás: Tríona Doherty and Jane Mellett, The Deep End: A Journey with the Sunday Gospels in the Year of Mark
Bővebben
Legyünk jelen Isten és egymás számára
Meghat, ahogy az emberek egymást köszöntik mise előtt. Látszik, hogy örülnek egymásnak, és ha valaki nem érkezik meg, érdeklődnek felőle, mi történt vajon, nem beteg-e. Az, ahogyan üdvözöljük az embereket, áldást hozhat rájuk.
Megérkezve Erzsébet otthonába Júda hegyei közé, Mária köszöntötte Erzsébetet, és azt olvassuk, hogy Mária köszöntésére Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Csodálatos lenne, ha úgy tudnánk köszönteni másokat, hogy a Szentlélek életre keljen bennük. Nemcsak Erzsébetnek jelentett áldást Mária köszöntése, hanem Máriának is Erzsébeté.
Üdvözlésében Erzsébet a legáldottabb asszonynak mondja Máriát a különleges gyermekért, akit méhében hordoz, és azért, mert hitt az ígéretnek, amit az Úr Gábriel angyalon keresztül üzent neki.
Két asszony találkozását látjuk itt, akik egymást közelebb vitték az Úrhoz. Példát szolgáltatnak mindnyájunknak. Arra kaptunk meghívást, hogy legyünk jelen mások számára, és úgy köszöntsük őket, hogy általa kerüljenek közelebb az Úrhoz, és az Úr élete bennük kiteljesedjék.
Forrás: Martin Hogan, The Word is Near You, on Your Lips and in Your Heart
Bővebben
Kinyújtani kezünket a szenvedők felé
Valaha egy moped büszke tulajdonosa voltam, ami gazdaságos közlekedési eszköz volt munkába járáshoz a dublini kórházba. Egy csodálatos napon szokás szerint munkába indultam. Egyszerre megnyílt az ég, és özönvízszerű eső zúdult a csontszáraz aszfaltra, ami veszélyes kombináció volt. Ahogy befordultam egy nagyobb körforgalomba, a motor megcsúszott, és lelökött magáról. Míg a földön feküdtem, és képtelen voltam megmozdulni, egy autó közeledett felém. Két orvos szállt ki, megvizsgáltak, és mentőt hívtak. Kínos volt megérkezni a munkahelyem sürgősségi osztályára, és elmesélni, mi történt. Azonban a lehető legnagyobb udvariassággal és gondossággal bántak velem, és láttam, hogy ugyanezt az együttérzést tanúsítják a többi beteg iránt is. Szerencsére nem szenvedtem komolyabb sérülést, és még aznap hazaengedtek. Hálás voltam, hogy élve megúsztam.
Néhány évvel később egy londoni baleset helyszínére értem. Egy fiatal pizzafutár leesett a motorjáról. Nem beszélt angolul, és láthatóan kétségbe volt esve. Megpróbáltam vigasztalni, miközben a mentőre vártunk. Amikor a mentősök a kórházba szállítást javasolták, ő felállt, és elbotorkált, a motorját az út szélén hagyva. Gyanítottam, hogy talán papírok nélkül dolgozott, és attól félt, elveszíti a munkáját, vagy kitoloncolják. Fájt a szívem érte.
Sok olyan emberrel találkozunk, akiket súlyos élettapasztalatok zúztak össze, törtek meg. Egyesek komoly fizikai fájdalommal élnek, mások a szomorúság sötét felhőjében gyászolják a veszteséget, és ez megfosztja életüket az örömtől. Gazdasági nehézségek és politikai zűrzavarok pusztítják a világbékét. Kezünket Jézus megdicsőült kezébe helyezzük, hogy az ő kegyelmétől megerősödve képesek legyünk baráti kezet nyújtani mindazoknak, akik szenvednek.
Sr Siobhan O’Keeffe, The Sacred Heart Messenger, 2023. január
Isten mindig jelen van
Emlékszem, hogy a Covid-19-es karantén idején meglátogattam egy idős hölgyet, aki egyedül élt, és épp a misét nézte unokája laptopján. A képernyő mellett két oldalt meggyújtott egy-egy gyertyát, és egy vázába virágokat állított, “hogy megtiszteljem az Úr jelenlétét az otthonomban és a szívemben”. Mélyen megérintett nyilvánvaló hite.
Ez a találkozás arra indított, hogy elgondolkozzam az Úr jelenlétén minden szavunkban, imánkban, tanúságtételünkben. Jelenlétén szorongásunk, küzdelmeink és gyanakvásaink fátyla mögött. Az Úr egyszerűen, mélyrehatóan ott van számunkra és velünk, ahogy megígérte, az idők végezetéig. Semmi érték nem jön létre az egyházban, ami nem abból indulna ki, hogy az Úr közöttünk van, elszenvedve és átformálva minden emberi dilemmánkat.
Ezt mondja nekünk az Úr:
“Ha nem tudod, ez miért számít,
kérdezz valakit, aki tudja,
a gyermeket, a szegényt, az elfeledettet.
Tanulj tőlük.
Tőlem fogsz tanulni.
Élethivatásra lelsz.
Megtalálod lelked nyugalmát.
Ülj le és egyél.”
John Cullen, The Sacred Heart Messenger, September 2023
Bővebben
Hogyan imádkozunk
Istenhez fűződő kapcsolatunk egész életünket áthatja, de különösen az imádságban nyer kifejezést. Ahogy változik az önmagunkról alkotott képünk, úgy változik Istenhez fűződő kapcsolatunk is. Amikor megtapasztaljuk Isten szeretetét, ez megváltoztathatja a Hozzá fűződő kapcsolatunkat, ami viszont átalakíthatja imádságunkat és az önmagunkról alkotott képet is.
Ha a magunkról alkotott kép megváltozik, akkor Istenről alkotott képünk és az imádságunk is változni fog. Átalakul a másokhoz való viszonyunk is. Mindezek az elemek összefüggenek, és hatnak egymásra. Ha észrevesszük, mi történik bennünk, könnyebb reagálnunk az Úr cselekedeteire. A „valódi” imádság, mely az élethez is kapcsolódik, megnyithatja a változás kapuit, vagy segít észrevennünk, mi áll ennek útjában. Elveszi a hangsúlyt magunkról, arról, hogy milyennek kell, vagy kellene lennünk az imádságban és az életben. Időre van szükség, ha szakítani akarunk a „majd én megoldom” hozzáállással. Ismerjük el, hogy szükségünk van Istenre, és hagyjuk, hogy Ő vezessen minket.
Az imádkozás nem kötött imák mondása. Az idő múlásával Isten vágyai egyre inkább középpontba kerülhetnek imádságunkban, és ezzel együtt csökken az önmagunkra összpontosítás. Ha az élet valódi kérdéseit bevonjuk az imádságba, megteremtjük az önmagunkkal, Istennel és másokkal való kapcsolat átalakulásának lehetőségét. Ha megfigyeljük, hogyan változik Isten-tapasztalatunk, az, ahogyan önmagunkra mint Isten képmására nézünk, és észrevesszük hogy közben imádságunk is átalakul, akkor felismerjük az összefüggést köztük. Ezzel megnyílik e kapcsolatok tágabb dimenziója, és feltárul a bennük rejlő gazdagság. Az imádság és az élet közötti kapcsolat egyre nyilvánvalóbbá válik.
Michael Drennan SJ, See God Act: The Ministry of Spiritual Direction
A természet mint szent hely
A kertek végtelen lehetőséget kínálnak kezdő misztikusoknak. Biztonságos helyek, az élet színterei, telve gyönyörűséggel. Ahol kert van, ott víz is lesz, és rengeteg szebbnél-szebb élőlény. Charles Darwin, akit elsősorban az evolúció elméletének hirdetőjeként tartunk számon, önmagát elsősorban a természet megfigyelőjének tartotta. Sok időt töltött a legegyszerűbb lények szemlélésével, és nagy művének, A fajok eredetének végén megjegyzi: “Érdekes elnézni egy burjánzó vízpartot …” A szerény part, amit tanulmányozott, tele volt növényekkel, éneklő madarakkal, röpködő rovarokkal, a sáros földön csúszó-mászó gilisztákkal, férgekkel. Mindez arra indította, hogy elmélkedjen “ezeken a bonyolultan felépített formákon, melyek mind különböznek és mind függnek egymástól … és mindet a körülöttünk működő törvények alakították ki.”
Találd hát meg a te saját, kusza vízpartodat, szemléld, elmélkedj hosszú történetén, és gondolkodj el azon, vajon mit akar mondani neked. Legyen ez a te szent helyed, ahol beleszeretsz a természet világába és annak alkotójába. Hagyd, hogy az élet szőttese életre keljen figyelő tekinteted alatt. S akkor talán Darwinnal együtt felkiálthatsz: “Gyönyörű nap volt, olyan, mintha egy vak embert látóvá tettem volna!”
Brian Grogan SJ, Finding God in a Leaf: The Mysticism of Laudato Si’