„Menjünk át Betlehembe”
A karácsonyt varázslatos időszaknak tartják az emberek: az ünnepi összejövetelek, a karácsonyi filmek és énekek, a gyermekarcok ragyogása a karácsonyfa előtt, saját gyermekkorunkból magunkkal hozott hagyományaink, emlékeink – mind-mind erős érzelmeket keltenek bennünk. De van valami, ami felülmúlja mindezt: a betlehemi pásztorok jól ismert története.
Ilyenkor, több mint kétezer évvel később, a mi megszokott napirendünk is megszakad, amikor elérkezik karácsony, és a “nagy öröm”, amit az angyalok hirdettek a pásztoroknak (Lk 2,10). Mint egykor őket, minket is hív az üzenet, hogy lépjünk ki gondokkal, kihívásokkal teli mindennapjainkból, és “menjünk át Betlehembe”, hogy találkozzunk a jászolban fekvő kisded Jézussal, a maga újdonságában, emberi törékenységében. Olyan világban élünk, mely egyre bizonytalanabbnak, sötétebbnek, ijesztőbbnek látszik. Nem menekülhetünk el a háborúkról, éhínségről, tömeges lövöldözésekről. kisebbségek elleni, gyűlölettel teli támadásokról, a bolygónkat, éghajlatunkat fenyegető veszélyekről szóló napi hírek elől. Fontos, hogy ne legyünk közömbösek, de a rossz hírek áradata aggodalmat kelthet bennünk a jövővel, valamint saját és szeretteink biztonságával kapcsolatban. Karácsonykor lehetőségünk van kilépni a napi rutinból, és mint a pásztorok, felkeresni a jászolban fekvő gyermeket. Ez a jelenet még mindig képes meghatni, és lenyűgözni bennünket. Magunkkal visszük gondjainkat, aggodalmainkat, és akár le is tehetjük őket, mialatt Máriához hasonlóan elgondolkodunk Isten velünk létének titkán, és kincsként őrizzük szívünkben. A világ még ott lesz, hogy visszatérjünk hozzá, ahogy visszatértek a pásztorok is, új távlatokkal, megújult reménnyel.
Forrás: The Deep End: A Journey with the Sunday Gospels in the Year of Mark by Tríona Doherty and Jane Mellett
Bővebben
Közösségben a természettel
Az évnek ebben a szakaszában azt veszem észre magamon, hogy igyekszem visszavonulni az élet nyüzsgéséből, s keresem a csendes elmélkedés lehetőségét. A természet szorosan hozzátartozik mindennapi lelki életemhez. A természet szent terében mélyen átérzem, mit jelent az élet szövevényéhez tartozni, egy nagyobb, kozmikus tudat része lenni.
Az én szememben az, hogy a természetben átélem az Istennel való bensőséges kapcsolatomat, a Szentlélek folytonos munkálkodása. Már régóta úgy érzem, hogy szorosan kapcsolódom mindenhez, ami él bolygónkon. A Laudato Si’ felhívására az ökológiai megtérésre azzal válaszolok, hogy próbálok fenntartható, tudatos módon élni.
Ha a természetre alapozzuk a spiritualitáshoz való viszonyulásunkat, ez megoldást jelenthet, amikor úgy érezzük, kezdünk elidegenedni, elszakadni az egyháztól, globális közösségünktől, és választ adhat arra is, mi a szerepünk a most zajló globális éghajlatváltozás krízisében. A hitünket is mélyítjük azzal, hogy a mostani társadalmi-ökológiai krízis megoldása érdekében, mely fajunk túlélését fenyegeti bolygónkon, igyekszünk újjáépíteni kapcsolatunkat a teremtett világgal. Ahogy Thomas Berry bölcsen megjegyezte: “Az ember sorsa nem választható szét a föld sorsától”.
Forrás: The Sacred Heart Messenger, December 2021
Bővebben
Adventre készülve
Ahogy nem vagyunk állandóan tudatában a levegőnek, ugyanúgy Isten jelenlétét sem vesszük észre, mert állandóan ott van körülöttünk, bennünk. Hitünk útja egy szerető Isten ajándéka, aki mindig megteszi az első lépést, és vár türelemmel, csendben, szinte félénken, az ember válaszára. Az élet hivatás, meghívás a rejtőzködő Isten keresésére.
Adventben elgondolkodhatunk a hitünk lényegéhez tartozó ellentmondáson: a legerősebb jelenlét úgy döntött, hogy az erőtlenségben jelenik meg.
Az Ige megtestesülésének ünnepére készülve, hitünknek mélyülnie kell. Olyan hitünk van, mely el tudja fogadni, hogy mialatt a fényt keressük, sötétség vesz körül. Ezért hát advent az imádás, a dicsőítés időszaka, a természetfölötti reményé, ahogy szeretettel átadjuk magunkat ennek a rejtőzködő Istennek,
aki arra mutat rá adventben, hogy az élet nem a dolgokról, hanem a kapcsolatokról szól. A legnagyobb örömöt a jó kapcsolatokban találjuk, ahogy a legnagyobb szomorúságot és szenvedést sem az állásunk vagy a vagyonunk elvesztése, hanem a tönkrement vagy elárult kapcsolataink okozzák. Minden szeretetkapcsolat abban a szeretetben gyökerezik, amivel ez a rejtőzködő Isten szeret minket.
Forrás: Let Advent be Advent by Vincent Sherlock
Bővebben
Mindenben rátalálni Istenre
Mai sokszínű világunkban különböző helyekről, különböző háttérrel érkezünk el a hithez. A krisztushit valamiképpen egyenlőkké tesz minket. Az imádság egyike a lelkiélet tantárgyainak, melyet mindnyájunknak meg kell tanulnunk. Több kérdést tehetünk fel az imáról: Hogyan kell elmondani egy imádságot? Mi a személyes ima? Hogyan fejleszthetem imaéletemet?
Az ignáci világszemlélet szerves része, hogy Istent mindenben megtaláljuk. „A világot betölti Isten fensége” (Gerard Manley Hopkins). Ez az Isten jelen van az életünkben, „értünk munkálkodik” mindenben; ő a hit által felfedezhető minden természeti és emberi eseményben, a történelem egészében, és legfőképpen minden egyes ember megélt tapasztalatában.
Forrás: The Sacred Heart Messenger magazine, June 2022, Sunny Jacob SJ
Bővebben
Sötétség és világosság
Amikor valami rossz történik, Uram, szereteted tudata könnyen elillan a szívemből, és kételkedni kezdek benne. Gondolataim összekavarodnak, s egyre csak azt kérdezem: „Hogy tehetted ezt velem?” vagy „Hogy hagyhattad, hogy ez megtörténjék vele?”. A dolgok sötét oldala gyorsan eltakarja a fényt. Elnézést kérek, de démonjaim legnagyobb örömére még az is kicsúszik a számon, hogy: „Most hol a fenében vagy?”.
Pedig jobb volna, ha végiggondolnám, hogyan szoktál intézkedni. Tőled tudom, hogy kezdetben sötétség borult a földre, majd első művedként megteremtetted a világosságot. Miért hagytál meg valamennyit a sötétségből? Miért nem törölted el végleg? Ezek szerint a te rendedben a fénynek és a sötétségnek egyaránt helye van. Ez a felismerés segítséget jelent, mert kevésbé riadok meg a körülöttem lévő sötétségtől, és inkább arra a biztos tudatra koncentrálok, hogy a fény vissza fog térni. Nem szabad elvárnom, hogy ne legyen sötétség a világban.
Mivel Te isteni fényként jöttél a világba, a sötétség visszaszorult, és nem tudja kioltani a fényt. Rád, mint világosságra kell összpontosítanom, amely távol tartja a sötétséget, és képes találékonyan kezelni a szenvedést és a gonoszságot.
Egy másik világban örökös fény fog ragyogni mindnyájunkra, de segíts, hogy itt is tudjak a fényben élni, és harcoljak a sötétség ellen, ahogy te is teszed. Hiszen végtelenül szeretsz, és szükséged van rám, hogy „a világ világossága” legyek. Segíts hinnem, hogy a kitartó türelem fényt tud gyújtani a sötétségben. Így volt ez a Golgotán, és így lehet az én életemben is.
Forrás: I Am Infinitely Loved by Brian Grogan SJ
Bővebben
Válasz a Föld segélykiáltására
A képernyők ontják magukból a megrázó képeket a klímaváltozásról, amit egyre gyakrabban klímakrízisnek, sőt klímakatasztrófának neveznek. Ez nem a világ másik végén történik, hanem az egész világra jellemző. És csak egy világunk van. A bolygó, amit megosztunk egymással, a “közös otthonunk” az egyetlen otthon. Nincs B-terv, nincs B-bolygó.
Jövőnk és bolygónk jövője azon múlik, hogy felvállaljuk-e a felelősséget érte mind világszinten, mind lokálisan. A Föld és a szegények segélykiáltására választ jelentő megtérés és a hit komoly életmód-változtatással jár. Életstílusunk megváltoztatására ráillik a megtérés szó, mert a valódi megtérés nemcsak gyakorlati változtatásokkal jár, hanem belső átalakulással, a szív megváltoztatásával is. A belső átalakulás nem megy támogatás nélkül. Annak a támogatása kell hozzá, aki ott él minden egyes emberben. Az Úrral való találkozás Isten Igéjében, az egyház életében és egymásban az a táplálék, mely át tudja formálni életünket. Ebben fedezhetjük fel az ökológiai megtérés gyökerét.
Forrás: The Sacred Heart Messenger, March 2022, Archbishop Dermot Farrell
Bővebben
Mikor jó imádkozni
Mikor van az imádkozás megfelelő ideje? Az evangéliumokban azt olvassuk, hogy Jézus reggel és éjjel imádkozott. Hajnalban felkelt imádkozni (Mk 1,35). Mielőtt kiválasztotta apostolait, az egész éjszakát imádságban töltötte (Lk 6,12). De a reggeli és éjszakai imádkozáson túl, Jézus egész napját az Atyával való közösségben élte. Más szóval, bár a nap bizonyos szakait az imádságra fordította, szünet nélkül imádkozott. Állandóan az Atya jelenlétében tartózkodott. Teljesen rá volt hangolódva az Atyára, olyannyira, hogy az Atya állandóan tudott szólni általa. Jézus ezt így fogalmazta meg: “Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött engem, az Atya, ő parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek” (Jn 12,49).
Milyen nagyszerű lenne, ha végső célunknak tekintenénk Jézus utánzását, és “szüntelen imádkoznánk” (1Tessz 5,17). Kezdjük talán azzal, hogy betartjuk Jézus rendjét, és ragaszkodunk a reggeli és esti imához.
Forrás: The Mindful Our Father by Thomas Casey SJ
Bővebben
Szeretve vagyok
Nemrég olvastam, Uram, egy asszonyról, aki azt mondta, úgy érzi, hogy más emberek arcát bársonyos feketével vagy élénk színű filctollal rajzolták meg, az övét viszont halvány ceruzával. Néha én is úgy érzem magam, mint ez az asszony, szinte láthatatlannak, jelentéktelennek. Talán ez együtt jár az öregedéssel. A pszichológusok szerint ahhoz, hogy valóban tudjunk élni, szükség van arra, hogy valaki szeretettel nézzen ránk. Enélkül nem tudunk teljesen kibontakozni. Tudom, Uram, hogy te igyekszel mindenkit ellátni jó szülőkkel, akik áldást jelentenek a gyermeknek, de ez nem mindig jön össze. Küldesz nekünk szerető nagyszülőket is, rokonokat, barátokat, akik elhitetik velünk, hogy értékesek vagyunk. Ők a te szerető gondoskodásod követei. Azt szeretnéd, ha megkapnánk csodás ajándékodat, a tudatot, hogy minden rendben van velünk, számítunk másoknak, és szeretnek minket.
Győzzön meg ma igéd arról, hogy jó vagyok, hogy érdemes vagyok a szeretetre, hogy csodálatos vagyok. Hőn szeretett, egyedi alkotásod vagyok, szemed fénye. Higgyem el, hogy te minden körülmények között határtalanul szeretsz, gyöngéden átölelsz, bennem élsz, és rólam szőtt álmaid messze felülmúlják az én elképzeléseimet. Neked mindig fontos leszek! Alapvető identitásom az, hogy a te szeretett gyermeked vagyok! Úgy is mondhatnám, benne vagy a DNS-emben.
Forrás: I Am Infinitely Loved by Brian Grogan SJ
Bővebben
A szeretet kapcsolat
Korunk az identitás bűvöletében él. Jó ideje dúl a vita a nemi identitásról.
Egészséges emberi szükséglet, hogy meg akarjuk érteni, kik vagyunk. Sokan nem érzik jól magukat a bőrükben, és a címkézés nagyon nem segít. Ez az egész komoly belső munkának tűnik, és az is! De keresztényként hisszük, hogy kifelé is kell fordulnunk, ne csak önmagunkra bámuljunk. A szelfik korában ez komoly kihívás…
Induljunk ki abból az alapvető hitigazságból, hogy az ember Isten képmására lett teremtve, éspedig az Atya-Fiú-Szentlélek közötti kapcsolat szentháromságos Istenére. Isten szívének bensejében e három személy közötti kölcsönös kapcsolat áll. Tudomásom szerint az idegtudomány azt tartja, hogy az emberi agy is a társas kapcsolatokban fejlődik. A csecsemők agya az általuk érzékelt szeretetkapcsolatban tud épülni. Ők nagyon társas kis lények. Önmaguk felfedezéséhez mások társaságában jutnak el. Gyakran halljuk, hogy valaki azt mondja, ő a másik felem, vagy ő egy volt velem. A szeretetről csak kapcsolati szinten tudunk beszélni. Öntudatlanul is a Szentháromságban gondolkodunk, érezzük, hogy kell valaki ahhoz, hogy teljessé váljunk. Két ember együtt kirekesztő lehet, de adj hozzá egy harmadikat ugyanolyan szeretetkapcsolatban, és mi az eredmény? Egy közösség, egy befogadó szeretetegység. Sokszor meg lehet pillantani a Szentháromságot az életünkben, csak legyünk nyitottak rá.
Forrás: The Sacred Heart Messenger, December 2021, Tom Cox
Bővebben
Jó érzés tudni, hogy Isten közel van
Ismertem egy embert, aki a végsőkig küzdött a rákkal. Mindenféle gyógymódot kipróbált. Tudtuk, hogy nem fognak működni. Ismerek egy másikat, aki megadta magát a betegségnek, és még a kemót sem fogadta el. Kétféle hozzáállás a szenvedéshez. Az egyik harcolt ellene, a másik elfogadta. Mindkettőjüket csodáltam érte.
Sokan mennek kórházba betegségükön rágódva, és aggódnak, hogy meghalhatnak. Ez hozzátartozik az élethez. Félelmetes időszak, összezavar, és néha megerősíti a hitünket, ahogy Jézus is átélte ezt. A hirtelen fájdalmat szenvedéssé alakíthatjuk, és kegyelmek forrásává válhat. Kihívást jelent, hogy új életet találjunk benne. Az éles fájdalom szenvedéssé alakul. Jézus nem akarja a szenvedés kelyhét a Getszemáni kertben, de engedi, hogy teljesen élete részévé váljon, és ez nagy belső erőt jelent! Nem lekicsinylő hozzáállás ez a szenvedéshez, inkább azt jelenti, hogy elfogadjuk az élet sötét oldalát.
Szenvedése során Jézus megtapasztalta az Atya közelségét. Ezt átélhetjük mi is úgy, hogy támogatjuk egymást. Meghallgatással, jelenlétünkkel segítünk a szenvedőnek. Nem könyvekből tanuljuk, hogy így van, hanem megtapasztaljuk a szívünkben: felismerjük, hogy növekedni tudunk a szenvedés által, és egy rossz napunkon észrevesszük, hogy béke tölti el a lelkünket, vagy hogy ott a ragyogó fény a sötétségben.
Forrás: Gospel Reflections for Sundays of Year B by Donal Neary SJ
Bővebben