Jézus feltámadt
Alleluja! Ezt a szót gyakran halljuk a húsvéti időszakban. Az „alleluja” héber szó, és azt jelenti: „dicsérd az Urat”. Jelzi, hogy ilyenkor az öröm és a remény áll az ünnep fókuszában. Jézus feltámadt, és meghív minket ebbe az új életbe. A húsvéti esemény fényt hoz egyéni és közösségi életünkbe, és arra hív, hogy legyünk a világ világossága. A húsvéti időszak a húsvéti vigíliától pünkösdig tart, ötven napon át. Ebben az időben az északi féltekén az új élet sarjadását tapasztaljuk magunk körül. A nappalok egyre hosszabbak és világosabbak, madarak énekelnek, virágok bontják szirmaikat. A földből kirobbanó új élet arra emlékeztet, hogy minden élet és minden jó forrása Isten. A húsvét az új kezdetek ideje.
Húsvét üzenete mindenkihez szól, körülményeinktől függetlenül. Sosem késő új életet kezdeni. A jó hír az, hogy Jézus velünk van. Jelen van, amikor imádkozunk, és amikor nehéz imádkozni, amikor boldogok vagyunk, és amikor szenvedünk, jelen van a világ mindig megújuló szépségében, a másokkal megosztott szeretetben és jóságban. Most, az új időszak kezdetén kinyitjuk az ajtót, és kérjük a feltámadt Jézust, lépjen be az életünkbe.
Tríona Doherty and Jane Mellett, The Deep End: A Journey with the Gospels in the Year of Matthew
Bővebben
Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek
Köszönjük meg Tamásnak, hogy az őszinteséget beépítette hitünkbe. Nem akart jobbnak látszani, mint amilyen volt. Bizonyítékot keresett, és a hit örömére lelt. Ő az átalakulások, a hitbeli előrelépések védőszentje. A hit utazás. Ő napjaink hitének a szentje. A közösségben találta meg a hitet, és elveszítette, amikor egyedül akart boldogulni. Majd visszatért a hitközösséghez, és olyan életutat járt be, mely a vértanúsághoz vezetett Indiában. Úgy talált Krisztusra, hogy érinteni akarta a sebeit. Mi is rátalálunk Istenre, ha belépünk sebeibe, melyek világunk sebei. Az egyház hitközösségében meg tudjuk őrizni hitünket. S itt hitünk növekedik is. Tamás úgy kereste a hitet, hogy meg akarta érinteni Jézus sebeit. Amikor Jézus felkérte, hogy tegye ezt, Tamás rájött, hogy nincs erre szüksége. Megtalálta a hitet a sebzett Krisztus jelenlétében, és már Krisztus dicsőségében is hinni tudott.
Ezt mi is megtehetjük. Amit Jézus Tamásnak mondott, mindnyájunknak mondja: „Hiszel, mert látsz engem. Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek.”
Donal Neary SJ, Gospel Reflections for Sundays of Year A
Bővebben
A feltámadás valósága
Nem könnyű hinni a feltámadásban. Nem véletlen, hogy a feltámadt Jézus minden megjelenése körül ott lebeg a hitetlenség és kételkedés felhője, még azok lelkében is, akik nagyon jól ismerték őt. Ugyanakkor, ezek a tétovázó tanúk fogják hirdetni a feltámadást.
Ez a tény talán a legerősebb bizonyíték a feltámadás valósága mellett. A tanítványokat mélyen megrázta Jézus életművének (és saját munkájuknak) szégyenletes bukása. Szétszóródtak minden irányba. Majd röviddel később ugyanezek az emberek hihetetlen szenvedéllyel hirdetik, hogy hősük a nép Megváltója. Már nem rejtegetik, hanem szinte büszkén vallják kereszthalálát. A két momentum között valami olyan eseményt kellett átélniük, ami még megdöbbentőbb és drámaibb volt Jézus keresztre feszítésének katasztrófájánál: a feltámadását.
Nicolaas Sintobin SJ, Did Jesus Really Exist? and 51 Other Questions
Bővebben
Szemben a sötétséggel
Mind megtapasztaljuk a sötétséget életünk során. Csak ha szembenézünk sötétségeinkkel, akkor láthatjuk meg, hogy legyenek bármilyen nagyok a problémáink, sosem a teljes valóságot alkotják. Én, ha ilyenkor lelassulok, és visszatérek az ima és elmélkedés fegyelméhez ahelyett, hogy letörnék, vagy belelovalnám magam a rettegésbe, olyan helyre érek, ahol elindulhat a gyógyulás. Olyan helyre, ahol találkozom a valósággal, találkozom Istennel.
Nagyszombaton évről évre beáll a csend, s az üres sír odakiált azoknak, akik félnek a végtől: „Jöjj, és lásd!”. Most már tudom, miért kellett a sírhoz menniük. Jézus arra tanította őket, hogy még a legnagyobb nyomorúságban is oda kell mennünk a sírhoz – a sötét és üres helyekre, bármennyire félelmetesnek látszanak is. Miért hív oda minket? Mert ha odaérünk, ha benézünk a sötétségbe, látni fogjuk, hogy nem is olyan sötét. Csodálatos fény közeledik. A gond, de még a halál sem a vég. Mindig ott van a „harmadnapra” ígérete.
Brendan McManus SJ and Jim Deeds, Emerging from the Mess
Bővebben
A hit hatalmas ugrása
Olyan jól ismerjük már az angyali üdvözlet történetét, hogy könnyen magától értetődőnek vesszük Mária hitét. Eszünkbe sem jut, hogy Gábriel üzenete micsoda távlatokat nyitott Mária előtt. Az angyal nem adott semmilyen emberi garanciát, nem ígért ismerős, biztonságos utat a jövőbe. Minden létező komfortzónájából kimozdította Máriát. Ennek az egyedülálló eseménynek valamennyi eleme hatalmas hitbeli ugrást igényelt: már az is elég hihetetlen volt, hogy egy angyal beszél hozzá, még kevésbé hihető, hogy egy szűz teherbe eshet, az meg végleg elképzelhetetlen, hogy egy nő Isten anyja lehet! Amit Gábriel eléje festett, az a lehetetlen határát súrolta. Mária nem kezdett az üzenet teljes képtelenségén gondolkodni. Ha megtette volna, valószínűleg nem hitt volna benne. Ő előre nézett, figyelmét Istenre összpontosította. Elég erősen hitt Isten hatalmában és szeretetében ahhoz, hogy elfogadja a Gábriel által közölt üzenetet. Teljes szívvel belevetette magát Isten végtelen óceánjába, amikor kimondta: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” (Lukács 1:38).
Thomas Casey SJ, Smile of Joy: Mary of Nazareth
Bővebben
Befogadásért szomjazunk
Egy híres festmény úgy ábrázolja a szamariai asszonyt, ahogy benéz a kútba, és ott meglátja önmagát – és Jézust. Élete kútjának mélyén ott van Jézus.
A szerelem, a halál, a döntések, az öröm kútjának mélyén ott találjuk Istent. Amikor közel vagyunk magunkhoz, akár még a szégyenben vagy a bűnben is, Isten közel van hozzánk. Szomjazunk az után, hogy értelme legyen életünknek, hogy szeressenek teljesen, hogy közösséghez, barátokhoz tartozzunk – és Isten mindezt nyújtja nekünk.
Ez Isten ajándéka: a Szentlélek, aki az élő víz. Közösségért, befogadásért szomjazunk. A tanítványok a szamariai történetben nem akarták, hogy Jézus egy asszonnyal beszélgessen. Az akkori vallás bizonyos embercsoportokat elválasztott egymástól. Pedig a kút mélyén mindnyájan egyenlőek vagyunk.
A kút mélyén Isten irgalmát találjuk. Ahogy elmélyülünk az imádságban és önmagunkban, megnyílunk az irgalom előtt. Elmondhatjuk, mihez kérjük Isten irgalmát – megnevezhetjük bűneinket, vagy számszerűsíthetjük őket. A kút mélyén az irgalom vize csillog.
Donal Neary SJ, Gospel Reflections for Sundays of Year A
Bővebben
Úgy szeress, ahogy Ő szeret
Legtöbb ember keresi a boldogságot, de ha egyetlen célunk a boldogság elérése, gyakran nem találjuk meg. Jézus azt sugallja, hogy ahhoz érkezik el a boldogság, aki valami mást keres. Azok lesznek boldogok, akik azt keresik, hogyan tudnának szolgálni. Akkor kapunk, amikor adunk. A lábmosás cselekedetével arra tanít Jézus, hogy szolgálatunk ne függjön attól, hogy akit szolgálunk, hogyan viszonyul hozzánk. Az utolsó vacsorán Jézus minden tanítvány lábát megmosta, a Júdásét is. Annak a lábát, aki fellázadt ellene. Lukács evangéliumában felteszi a kérdést: „Ha csak azokat szeretitek, akik benneteket szeretnek, mi lesz a jutalmatok?” Jézus az önkiüresítő szeretetre mutat példát. Arra hív, hogy mi is így éljünk, és elküldi nekünk a Szentlelket, hogy tudjunk úgy szeretni, ahogy Ő szeret. Martin Hogan, The Word of God is Living and Active
Bővebben
Szeressétek ellenségeiteket
Néhány embernek könnyen megy az ellenségszeretet. Ők nem tudnak ellenség nélkül élni. Megtanulnak a rosszindulatból táplálkozni. Másokat gonoszoknak állítanak be, akik mentesek minden emberi jóságtól. Ez gyakran csak a képzeletük szüleménye, de szükséges ahhoz, hogy fenntartsák saját torz önértékelésüket és motivációjukat. Szeretik, hogy van ellenségük, mert nélküle kénytelenek lennének szembenézni a saját szívükkel és lelkükkel, és ez számukra túl megerőltető. Az ellenség igazolja azt a világszemléletet, amely eltereli figyelmüket személyes jól-létükről.
Jézus szenvedett az ilyen emberek miatt. Ezek állították be őt a nép ellenségeként, hogy a hatalmon lévők kedvében járjanak. Bárcsak védve lehetnénk az ilyen emberektől és az általuk okozott károktól. A szív túl érzékeny hely ahhoz, hogy kitegyük ennyi rosszindulatnak.
‘Jézus ekkor így szólt: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” A ruháit elosztották maguk között, sorsot vetve rájuk.’ (Lk 23,34)
Alan Hilliard, Dipping into Lent
Bővebben
A megtérés közösség Istennel
Ferenc pápa világosan kimondta, hogy a nagyböjt alatti és az egész életen át tartó megtérés „mindent követel tőlünk”. A megtérés megköveteli gondolkodásmódunk, szívünk és akár testi életünk megváltoztatását, sőt esetleg még életünk feláldozását is. Ferenc pápa azonban egyértelművé tette azt is, hogy a megtérés nem fogja elvenni a boldogságunkat, nem fog megfosztani minket az emberi kiteljesedéstől. A boldogság szent voltunk függvénye. Az igazi emberi boldogsághoz szükség van arra a gyógyulásra és reményre, mely a szentté válásból származik. Akkor érjük el az emberi teljességet, ha szentté válunk. Mindent felajánlani nem egy lehetőség a sok közül, hanem elménk, szívünk és testi mivoltunk megnyitása az igazság, a szeretet és a teljesség felé. A megtérés célja az Istennel és másokkal való közösség. A bűnbánat nem más, mint a szentté válás felé fordulás, visszatérés ahhoz a lehetőséghez, hogy megkapjuk „a boldogságot, amelyért teremtettünk”. Szentség nélkül nem valódi a boldogság.
Kevin O’Gorman, Journeying in Joy and Gladness: Lent and Holy Week with Gaudete et Exsultate.
Bővebben
Végtelenül szeret
A Jó Pásztor hív, hogy pihenjünk meg a füves legelőkön, csöndes folyóvizek mellett. Szeretné, ha el tudnánk lazulni jelenlétében, hogy tápláljon, erősítsen, megújítson. Ha eddig a tagadás, frusztráció és zűrzavar zárt ökle volt a lelkünk, most nyíljunk ki az elfogadás, nyugalom és derű tenyerévé. Pihenés után hív, hogy járjunk még szorosabban a nyomában, szabadabban, magabiztosabban, hogy tudjunk könnyebben eligazodni életünk gyakran ködös útjain. Az újkori és a kontemplatív bölcselet sok mindenre meg tud tanítani, hogy életünk gazdagabbá váljék, s ha mindent elvégeztünk, örvendezhessünk annak, hogy végtelenül szeretve vagyunk.
Sokan megszokjuk a szorongást, nyugtalanságot, azt tartjuk, hogy ez együtt jár a munkával, a világ folyásával. Öt perc elcsendesedés értelmetlennek látszik. Pedig ha kiszakítunk napunkból egy kis időt a nyugalomra, találkozhatunk „belső mesterünkkel”, és rákapcsolódhatunk a békességre, az egyensúlyra. Elérhető ez az állapot bármelyik pillanatban: amikor beszélgetünk, amikor végezzük feladatainkat, amikor sétálunk vagy futunk és a friss szellő simogatja arcunkat.
Gavin T. Murphy, Bursting Out in Praise: Spirituality & Mental Health