Az égő széndarab
Van egy történet, amit szívesen használnak prédikációkban. Így szól: egy gyülekezeti tag, aki rendszeresen járt szentmisére, egyszer csak nem jött többé. Pár hét múlva a pap elhatározta, hogy meglátogatja. Hideg este volt. Amikor belépett, az embert egyedül találta a kandallóban lobogó tűz előtt üldögélve.
A férfi sejtette a látogatás okát, szívélyesen üdvözölte a papot, hellyel kínálta egy magas fotelban a kandalló előtt, maga is visszaült a helyére, és várt. A pap kényelmesen elhelyezkedett, de nem mondott semmit. A feszült csendben csak ült, és nézte a tüzet.
Pár perc múlva kézbe vette a szénfogó csipeszt, óvatosan megfogott vele egy égő széndarabot, kiemelte, és félre rakta, távol a tűztől. Azután visszaült a helyére, és csendben várakozott. Mindketten a félrerakott szenet nézték. Lángja lassan csökkenni kezdett, egy pillanatra fellobbant, aztán kialudt teljesen. Sötét volt és halott. A pap megint felállt, megfogta a csipesszel a kialudt széndarabot, és visszarakta a tűzbe a többi közé. A többi parázs fényétől és melegétől a szén felizzott és újra égni kezdett.
Világos volt a tanulság. Egymagában nem tud lángolni egy széndarab. Égő társakra van szüksége, hogy ne aludjék ki. Egy keresztény hívő sem lángolhat sokáig Istenért az egyház, a közösség folyamatos támogatása nélkül.
Paul O’Reilly SJ, Hope in All Things
Bővebben
Mit szeretnél?
Mit akarsz? Mit akartok? – Jézus gyakran teszi fel ezt a kérdést az evangéliumokban. Ahogy az emberek válaszolnak rá, jelzi, mit tartanak fontosnak az életükben. Amikor a vak férfinak tette fel a kérdést Jézus, ő így válaszolt: „Hogy lássak”. Mikor Keresztelő János tanítványait kérdezi, ők a lakhelye iránt érdeklődnek. Jézus mindkét esetben a kérdező igénye szerint reagált. Viszont mikor ugyanez a kérdés a tizenkettő közül kettő, Jakab és János édesanyja felé hangzik el, az asszony válaszát Jézus nem teljesíthette. Az édesanya kérése rávilágított, hogy számára a legfontosabb, hogy fiai előkelő pozícióba kerüljenek Jézus országában. Azt jelezte ez a kérés, hogy az asszony félreérti a Jézus által meghirdetett Isten országának természetét. Jézus királyvoltát akkor hirdették ki nyilvánosan, amikor megfosztva minden méltóságtól, ott függött egy római kereszten. Gúnynak szánták, de az igazságot hirdették. Jézus a legnagyobb szégyen és megaláztatás állapotában nyilatkoztatta ki legteljesebben Isten szereteturalmát. Jakabnak, Jánosnak és a többi tanítványnak meg kellett tanulniuk, hogy olyan királysághoz csatlakoznak, amelynek semmi köze sincs a földi királyságokhoz. Jézust nem fogják a vezetők, a nagy emberek között találni, akik uralkodnak alattvalóik fölött, és éreztetik hatalmukat. Hatalma nem abban mutatkozott meg, hogy mások szolgálták, hanem önkiüresítő, szerető szolgálatában mások iránt. És ez áll mindenkire, aki Jézust akarja követni. Jézus ma is azon munkálkodik, hogy Isten országát hozza el a földre, és nem egy másik világi királyságot épít fel.
Martin Hogan, The Word is a Lamp on my Path
Bővebben
A keresők
A bölcsek valószínű Perzsiában élő csillagászok és filozófusok, de mindenekelőtt keresők voltak. Jeleket kerestek a csillagokban, melyek megjelenthetik egy hatalmas uralkodó születését. Éberen figyeltek az idők jeleire. Nem tudunk részleteket vallási meggyőződésükről, de ez nem is lényeges, hisz ők minden olyan embert képviselnek, bármilyen kultúrából, országból és vallásból, akik elindulnak Isten keresésére.
Örömteli és kegyelmi pillanat volt a bölcsek érkezése Betlehembe, amikor “meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és a földre borulva hódoltak neki”. Istent az egyszerűségben találjuk meg. Szedjük össze bátorságunkat, és Jézus keresésére indulva lépjünk ki komfortzónánkból, ahogy a bölcsek tették. Fogalmuk sem volt róla, hogy mi vár rájuk, de az evangéliumból kiderül, milyen öröm és elragadtatás volt bennük a megérkezéskor.
Tríona Doherty and Jane Mellett, The Deep End: A Journey with the Gospels in the Year of Luke
Legyen szívünk Jézus bölcsője
Karácsony ünnepe arra hív, hogy nyissuk meg szívünket, váljék bölcsővé – olyan hellyé, ahol fogadni tudjuk Jézust és találkozni tudunk vele. Mit jelent ez? Ahogy ma hallgatjuk a karácsonyi történetet, milyen érzéseket vált ki belőlünk?
Talán repeső örömöt, amilyen a pásztoroké volt.
Vagy Máriával azonosulunk, aki próbálja megfejteni, mit is jelent mindez. Mindkettőt érezhetjük, megférnek egymás mellett. Ahogy Mária értelmezi Jézus lényét, abban mélység és intimitás van, a pásztorok épp csak a felszínt érzékelik. Hitünknek és Istennel való kapcsolatunknak megvannak a maga időszakai. Életünk magaslatai és mélységei néha meglepetésszerűen érkeznek, észrevesszük, hogy már másképpen látjuk a dolgokat. Az adventi forgatag után a karácsonyi időszak lehetőséget ad a megállásra, időt a rácsodálkozásra, és arra, hogy hálát adjunk Isten hűségéért az életünkben. Eljött az ideje, hogy csak üldögéljünk a töprengő és kincsét dédelgető Máriával.
Tríona Doherty and Jane Mellett, The Deep End: A Journey with the Gospels in the Year of Matthew
Bővebben
Az élet misztérium
Elmélkedhetünk erről a hét minden napján
József hűséges volt a vallásához, gondolkodásában és gyakorlatában is szigorúan betartotta az előírásokat. Az angyal látogatása próbára teszi Isten és Mária iránti hűségét. Nem csalja meg őket. Meghívást kap arra, hogy gondoskodjon Jézusról és Máriáról, és nyíljon meg Isten misztériuma előtt.
Minden vallást megkísért az a hajlandóság, hogy túlságosan lecövekeljék a szabályokat. A jó vallás pedig nyitott az élet misztériumára, hisz az élet mindig meg tud lepni új kihívásokkal és meghívásokkal.
Az igazi vallás nyitott a misztériumra. Olyan egyházra van szükségünk, amelyet – mint Józsefet – Isten fénye világít meg. József terhe könnyebbé vált, amikor megnyitotta lelkét Isten akarata előtt, és feleségül vette Máriát, nem törődve azzal, hogy mit gondolnak mások.
Ez a Józsefnek szóló angyali üdvözlet: Isten igéje, amelyet álmában mondott neki az angyal, és amely hatalmas, új értelmet adott életének. Mi ezt az igét életünk középpontjába helyezzük, és legközelebb már testet öltött Igeként találkozunk vele.
Donal Neary SJ, Gospel Reflections for Sundays of Year A
Bővebben
Alakítsuk át szívünket
Nem véletlen, hogy Keresztelő Jánossal és kihívást jelentő üzenetével az adventi időszakban találkozunk. Felszólítása a bűnbánatra talán nem érint meg minket a mostani, ünnepre hangolt lelkiállapotban, de a „bűnbánat”, amiről itt szó van, valójában „megfordulást”, „visszatérést” – megtérést (metanoia) jelent. Nem arra buzdít, hogy bűntudatot gerjesszünk magunkban. Változásra hív, hogy forduljunk el attól, ami kiszívja belőlünk az életet, és válasszuk azt, ami teljesebb, kiegyensúlyozottabb életre vezet. Így tudunk teret adni Krisztus kegyelmének és szeretetének, amivel karácsonykor érkezik hozzánk, és újra felismerhetjük szerető jelenlétét a szívünkben s a körülöttünk lévő világban. Mindez felszabadít, segít elköteleződnünk a szeretet mellett, és hozzájárul, hogy Isten megszülethessék a szívünkben. Nem mindegy, hogyan készülünk ezekben a hetekben, sok áldással járhat ez az időszak. Ma felszólítja János a körülötte összegyűlt embereket és minket is, hogy alakítsuk át a szívünket.
Tríona Doherty and Jane Mellett, The Deep End: A Journey with the Gospels in the Year of Matthew
Bővebben
Az Istenhordozó
A női szerep kulturális megítélésének és a „szentség” és „tisztaság” szoros kapcsolatának köszönhetően, mely régóta gyökeret vert az Egyházban, az idők folyamán a Máriáról alkotott kép erősen átmosódott.
Térjünk most vissza a gyökerekhez, ahhoz a bátor, határozott, izgatott fiatal nőhöz, aki a sietéstől kifulladva megérkezik Erzsébethez, magával hozza Isten ígéretét, sugározza az örömöt, testében hordja Isten Igéjét, és meg is osztja mindezt.
Sokan kötődünk valamilyen módon Máriához. Az advent alkalmas idő arra, hogy elgondolkodjunk, mit tanulhatunk Máriától a tanítványságról, az Istenhordozásról (Theotokos). Isten mindegyikünket arra kér, hogy hordozzuk szeretetét és Igéjét. Feladatunk, hogy adjunk teret Istennek minden emberi megtapasztalásunkban, örömeinkben, bánatunkban. Lépjünk az első örömhírvivő (evangélista) nyomába. Figyeljünk oda a nők tapasztalataira az egyházban és a világban, mert erejük és lelkesedésük által ők ma is hordozzák Krisztust a világban és a világnak.
Tríona Doherty and Jane Mellett, The Deep End: A Journey with the Gospels in the Year of Luke
A rendbe rakott lélek
Az adventi időszakban arra kapunk meghívást, hogy felismerjük: a rendezett lélek, akárcsak a takaros ház, erőfeszítést igényel. Nem jön magától. Ha valóban szeretnénk, hogy az Úr eljöjjön és egy ideig velünk maradjon, akkor elő kell készítenünk a terepet. Rakjunk rendet a házban –rakjunk rendet a lelkünkben. Halljuk meg újra a százados szavait, és ismerjük fel, hogy azok a mi szavaink is: „Uram, nem vagyok méltó, hogy a házamba jöjj”. A rendrakáshoz cselekvési tervre, egyfajta útitervre van szükség, amely végigvezet az úton.
A bűnbocsánat szentsége megrajzolja a térkép egy részét. A koordináták már rajta vannak, és az első lépés, amit meg kell tennünk, ez: „Bocsáss meg, Atyám, mert vétkeztem”.
Forrás: Vincent Sherlock, Let Advent be Advent
Bővebben
A nagyobb jó
Individualista kultúránkban talán minden eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy tanuljunk a leckéből, amit Krisztus király tanított nekünk. Mi vagyunk testvéreink őrzői. „Egymás árnyékában élünk”, ahogy egy ír mondás fogalmaz. Noha a függetlenség jó és szép dolog, a kölcsönös függőség a nagyobb jó: a kedves szív és a nyitott kéz. A háborús menekültek sanyarú sorsát jól dokumentálták, mégis voltak és még mindig vannak nyugtalanító ellenhangok. Az ír Rune of hospitality (A vendégszeretet rúnája) ezt a szöveget őrzi:
Tegnap láttunk egy idegent.
Ételt tettünk oda, ahol enni tud,
Italt oda, ahol inni tud,
Zenét oda, ahol hallgatni tudja.
És a háromegy Isten szent nevével
áldást kaptunk, és a házunk is,
a jószágaink is és a szeretteink is.
Ahogy a pacsirta énekli:
Krisztus gyakran, gyakran, gyakran
egy idegen álruhájában jár közöttünk.
Természetesen ez nem kizárólag ír sajátosság, hiszen sok kultúra ösztönösen tudja, hogy tisztelnünk kell az idegen ember szívét. Vegyük észre, hogy az illető mennyire hasonlít ránk. Lássuk meg minden egyes ember embervoltát. Az idegen befogadása áldást jelent számunkra is, és segít vendégszeretetünk címzettjének is.
Isten családjában nincsenek idegenek, csak rokonok vagy klánok, ahogy mi mondanánk. Az összetartozás Isten álmának valóra válása. Képzeljük el körként a könyörületességet, de úgy, hogy senki sem áll azon a körön kívül. Bármit teszel is szeretettel, az örök értékkel bír.
Ma Krisztus király azt mondja nekünk: „Amit másokkal tesztek, velem teszitek”.
Tom Cox, The Sacred Heart Messenger, November 2023
Bővebben
Isten mindegyikünket körülölel
Krisztus feltámadt bennünk. Néha túl elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy ezt az igazságot meglássuk. De amikor felismerjük, amikor rájövünk, hogy Isten valóban mindenben jelen van és körülölel mindegyikünket, akkor megváltozik a magatartásunk és a hozzáállásunk. Arra vágyunk, hogy álljunk rendelkezésére a szeretet és irgalom Istenének. Szeretnénk, ha Isten akarata meglátszódna rajtunk.
Így kezünk már nemcsak azért cselekszik, hogy csináljon valamit, hanem Isten tervének szolgálatába áll. Alázatosan és türelmesen hagyjuk, hogy Isten lelke kezünkön – testünkön – keresztül munkálkodjék, miközben felfedezzük saját helyünket Isten tervében. Ahogy egyre mélyebben bejutunk Isten lényének misztériumába, kezeink megtanulják az Úr munkáját végezni.
Eric Clayton, The Sacred Heart Messenger, September 2023