Legyen szívünk Jézus bölcsője

Karácsony ünnepe arra hív, hogy nyissuk meg szívünket, váljék bölcsővé – olyan hellyé, ahol fogadni tudjuk Jézust és találkozni tudunk vele. Mit jelent ez? Ahogy ma hallgatjuk a karácsonyi történetet, milyen érzéseket vált ki belőlünk?
Talán repeső örömöt, amilyen a pásztoroké volt.
Vagy Máriával azonosulunk, aki próbálja megfejteni, mit is jelent mindez. Mindkettőt érezhetjük, megférnek egymás mellett. Ahogy Mária értelmezi Jézus lényét, abban mélység és intimitás van, a pásztorok épp csak a felszínt érzékelik. Hitünknek és Istennel való kapcsolatunknak megvannak a maga időszakai. Életünk magaslatai és mélységei néha meglepetésszerűen érkeznek, észrevesszük, hogy már másképpen látjuk a dolgokat. Az adventi forgatag után a karácsonyi időszak lehetőséget ad a megállásra, időt a rácsodálkozásra, és arra, hogy hálát adjunk Isten hűségéért az életünkben. Eljött az ideje, hogy csak üldögéljünk a töprengő és kincsét dédelgető Máriával.

Tríona Doherty and Jane Mellett, The Deep End: A Journey with the Gospels in the Year of Matthew

Bővebben

Az élet misztérium

Elmélkedhetünk erről a hét minden napján

József hűséges volt a vallásához, gondolkodásában és gyakorlatában is szigorúan betartotta az előírásokat. Az angyal látogatása próbára teszi Isten és Mária iránti hűségét. Nem csalja meg őket. Meghívást kap arra, hogy gondoskodjon Jézusról és Máriáról, és nyíljon meg Isten misztériuma előtt.
Minden vallást megkísért az a hajlandóság, hogy túlságosan lecövekeljék a szabályokat. A jó vallás pedig nyitott az élet misztériumára, hisz az élet mindig meg tud lepni új kihívásokkal és meghívásokkal.
Az igazi vallás nyitott a misztériumra. Olyan egyházra van szükségünk, amelyet – mint Józsefet – Isten fénye világít meg. József terhe könnyebbé vált, amikor megnyitotta lelkét Isten akarata előtt, és feleségül vette Máriát, nem törődve azzal, hogy mit gondolnak mások.
Ez a Józsefnek szóló angyali üdvözlet: Isten igéje, amelyet álmában mondott neki az angyal, és amely hatalmas, új értelmet adott életének. Mi ezt az igét életünk középpontjába helyezzük, és legközelebb már testet öltött Igeként találkozunk vele.

Donal Neary SJ, Gospel Reflections for Sundays of Year A

Bővebben

Alakítsuk át szívünket

Nem véletlen, hogy Keresztelő Jánossal és kihívást jelentő üzenetével az adventi időszakban találkozunk. Felszólítása a bűnbánatra talán nem érint meg minket a mostani, ünnepre hangolt lelkiállapotban, de a „bűnbánat”, amiről itt szó van, valójában „megfordulást”, „visszatérést” – megtérést (metanoia) jelent. Nem arra buzdít, hogy bűntudatot gerjesszünk magunkban. Változásra hív, hogy forduljunk el attól, ami kiszívja belőlünk az életet, és válasszuk azt, ami teljesebb, kiegyensúlyozottabb életre vezet. Így tudunk teret adni Krisztus kegyelmének és szeretetének, amivel karácsonykor érkezik hozzánk, és újra felismerhetjük szerető jelenlétét a szívünkben s a körülöttünk lévő világban. Mindez felszabadít, segít elköteleződnünk a szeretet mellett, és hozzájárul, hogy Isten megszülethessék a szívünkben. Nem mindegy, hogyan készülünk ezekben a hetekben, sok áldással járhat ez az időszak. Ma felszólítja János a körülötte összegyűlt embereket és minket is, hogy alakítsuk át a szívünket.

Tríona Doherty and Jane Mellett, The Deep End: A Journey with the Gospels in the Year of Matthew

Bővebben

Az Istenhordozó

A női szerep kulturális megítélésének és a „szentség” és „tisztaság” szoros kapcsolatának köszönhetően, mely régóta gyökeret vert az Egyházban, az idők folyamán a Máriáról alkotott kép erősen átmosódott.
Térjünk most vissza a gyökerekhez, ahhoz a bátor, határozott, izgatott fiatal nőhöz, aki a sietéstől kifulladva megérkezik Erzsébethez, magával hozza Isten ígéretét, sugározza az örömöt, testében hordja Isten Igéjét, és meg is osztja mindezt.
Sokan kötődünk valamilyen módon Máriához. Az advent alkalmas idő arra, hogy elgondolkodjunk, mit tanulhatunk Máriától a tanítványságról, az Istenhordozásról (Theotokos). Isten mindegyikünket arra kér, hogy hordozzuk szeretetét és Igéjét. Feladatunk, hogy adjunk teret Istennek minden emberi megtapasztalásunkban, örömeinkben, bánatunkban. Lépjünk az első örömhírvivő (evangélista) nyomába. Figyeljünk oda a nők tapasztalataira az egyházban és a világban, mert erejük és lelkesedésük által ők ma is hordozzák Krisztust a világban és a világnak.

Tríona Doherty and Jane Mellett, The Deep End: A Journey with the Gospels in the Year of Luke

Bővebben

A rendbe rakott lélek

Az adventi időszakban arra kapunk meghívást, hogy felismerjük: a rendezett lélek, akárcsak a takaros ház, erőfeszítést igényel. Nem jön magától. Ha valóban szeretnénk, hogy az Úr eljöjjön és egy ideig velünk maradjon, akkor elő kell készítenünk a terepet. Rakjunk rendet a házban –rakjunk rendet a lelkünkben. Halljuk meg újra a százados szavait, és ismerjük fel, hogy azok a mi szavaink is: „Uram, nem vagyok méltó, hogy a házamba jöjj”. A rendrakáshoz cselekvési tervre, egyfajta útitervre van szükség, amely végigvezet az úton.

A bűnbocsánat szentsége megrajzolja a térkép egy részét. A koordináták már rajta vannak, és az első lépés, amit meg kell tennünk, ez: „Bocsáss meg, Atyám, mert vétkeztem”.

Forrás: Vincent Sherlock, Let Advent be Advent

Bővebben

A nagyobb jó

Individualista kultúránkban talán minden eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy tanuljunk a leckéből, amit Krisztus király tanított nekünk. Mi vagyunk testvéreink őrzői. „Egymás árnyékában élünk”, ahogy egy ír mondás fogalmaz. Noha a függetlenség jó és szép dolog, a kölcsönös függőség a nagyobb jó: a kedves szív és a nyitott kéz. A háborús menekültek sanyarú sorsát jól dokumentálták, mégis voltak és még mindig vannak nyugtalanító ellenhangok. Az ír Rune of hospitality (A vendégszeretet rúnája) ezt a szöveget őrzi:

Tegnap láttunk egy idegent.
Ételt tettünk oda, ahol enni tud,
Italt oda, ahol inni tud,
Zenét oda, ahol hallgatni tudja.
És a háromegy Isten szent nevével
áldást kaptunk, és a házunk is,
a jószágaink is és a szeretteink is.
Ahogy a pacsirta énekli:
Krisztus gyakran, gyakran, gyakran
egy idegen álruhájában jár közöttünk.

Természetesen ez nem kizárólag ír sajátosság, hiszen sok kultúra ösztönösen tudja, hogy tisztelnünk kell az idegen ember szívét. Vegyük észre, hogy az illető mennyire hasonlít ránk. Lássuk meg minden egyes ember embervoltát. Az idegen befogadása áldást jelent számunkra is, és segít vendégszeretetünk címzettjének is.

Isten családjában nincsenek idegenek, csak rokonok vagy klánok, ahogy mi mondanánk. Az összetartozás Isten álmának valóra válása. Képzeljük el körként a könyörületességet, de úgy, hogy senki sem áll azon a körön kívül. Bármit teszel is szeretettel, az örök értékkel bír.

Ma Krisztus király azt mondja nekünk: „Amit másokkal tesztek, velem teszitek”.

Tom Cox, The Sacred Heart Messenger, November 2023

Bővebben

Isten mindegyikünket körülölel

Krisztus feltámadt bennünk. Néha túl elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy ezt az igazságot meglássuk. De amikor felismerjük, amikor rájövünk, hogy Isten valóban mindenben jelen van és körülölel mindegyikünket, akkor megváltozik a magatartásunk és a hozzáállásunk. Arra vágyunk, hogy álljunk rendelkezésére a szeretet és irgalom Istenének. Szeretnénk, ha Isten akarata meglátszódna rajtunk.

Így kezünk már nemcsak azért cselekszik, hogy csináljon valamit, hanem Isten tervének szolgálatába áll. Alázatosan és türelmesen hagyjuk, hogy Isten lelke kezünkön – testünkön – keresztül munkálkodjék, miközben felfedezzük saját helyünket Isten tervében. Ahogy egyre mélyebben bejutunk Isten lényének misztériumába, kezeink megtanulják az Úr munkáját végezni.
Eric Clayton, The Sacred Heart Messenger, September 2023

Bővebben

Életünk útja

Mindnyájan el fogunk érkezni földi utunk végére. A keresztények hiszik, hogy bár megváltozik, az életnek nincs vége. Mind úton vagyunk, és legtöbben tapasztalunk veszteségeket. Reményünk van Krisztusban, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudjuk valóban gyászolni szerettünket, vagy nem érezzük, hogy megszakad a szívünk.

Senki sem helyettesíthető, mert mind egyediek vagyunk. Találhatunk új szeretetet, de nem fogunk felejteni, és ne is tegyük. Isten terve, hogy egységbe vonja az embereket – „hogy legyenek egyek, ahogyan mi egyek vagyunk”. Amikor elveszítjük egy szerettünket, vigasztalhatjuk egymást, ahogy Jézus tanította, de biztos nem úgy értette, hogy bárki helyettesítheti a másikat.

Elhunyt szerettünk számos kedves emléket hagyott maga után. Talán volt valami rituáléja, aminek megismétlésével életének állíthatunk emléket. De tehetünk is valamit az emlékére, ültethetünk egy fát, vagy írhatunk róla. Ez az írás nagyon szeretett édesanyám emlékezetére született, aki nemrég hunyt el. Szerencsés vagyok, mert támogatást kapok barátaimtól, családomtól, de ettől még nagyon hiányzik. Senki sem tudja pótolni elveszített szerettedet. A szeretet nem tud semmivé foszlani, a szeretet nem tud meghalni.

Mary Hunt, The Sacred Heart Messenger, November 2023

Bővebben

Emlékezzünk halottainkra

November egy olyan időszak, amikor halottainkért imádkozunk és felidézzük életüket. Sok emlékünk lehet azokról, akik előttünk távoztak el. Egész kincsesbányánk van szeretett családtagjainkhoz kapcsolódó szép emlékekből, és talán van köztük néhány fájdalmas emlék is szakításról és kibékülésről; vannak emlékeink az iskolatársainkról, tanárainkról, szomszédokról és számtalan apró kedves pillanatról.

Visszatekintve láthatjuk, hogy az életben sok történés, amire nem számítottunk, megérte a fáradságot, és végül boldogságot hozott, még akkor is, ha akkoriban nehéz volt. A hit segít feldolgozni a fájdalmas veszteségeket, a szeretett emberek hiányát, vagy ha valamit megbántunk velük kapcsolatban. Most már Istennél vannak, a szeretet teljességében, megbánva hibáikat, bűneiket, tévedéseiket. Istennel az örökkévalóságban a legjobb önmagunk leszünk.

Temetésen gyakran halljuk a Prédikátor könyvéből a “mindennek ideje van” részt. Halálunk időpontját nem mi választjuk meg. A testünk felhúzott órája előbb-utóbb lejár. Isten nagyon közel van akkor hozzánk, ő fogad, amikor hazaérkezünk.

A temetési liturgia hálával emlékezik meg az elhunyt életéről, és mindig felmerül a kérdés, hol van ő most. Csak annyit tudunk, hogy szemtől szembe fogunk találkozni Istennel, és titokzatos módon együtt leszünk azokkal, akiket földi életünkben ismertünk és szerettünk.

Minden temetésre magunkkal vihetünk valamit, amit az elhunyttól kaptunk: segítséget, imát, szeretetet. Temetés után a szomorúság mellett mindig elgondolkozhatunk azon: “Mivel gazdagította ő az életemet?”

Donal Neary SJ, The Sacred Heart Messenger, November 2023

Bővebben

Közösségben élni másokkal

Adj látó szemet, hogy meglássam, mire van leginkább szüksége a másiknak.
Adj szerető szívet, hogy szeressem ismerőseimet, és az idegeneket is, akikkel találkozom.
Segíts megértenem, mit jelent úgy szeretni felebarátunkat, mint magunkat.
Segíts úgy törődni a betegekkel, hogy gondoskodásommal erőt adjak nekik.
Tölts fel nagylelkűséggel, hogy enni adjak az éhezőknek, inni a szomjazóknak.
Tudjak gyógyító módon jelen lenni a gyengék és fáradtak mellett, jósággal, kedvességgel.
Hallgassam meg őket, és nyújtsak segítő kezet és szívet mindig, amikor erre alkalom adódik.
Adj megértő szívet, ha valamiben nem értünk egyet, és sohase viselkedjem elutasítóan senkivel.
Segíts, hogy tegyek meg minden tőlem telhetőt azokért, akiket nem szoktak észrevenni az emberek.
Add, hogy be tudjak fogadni mindenkit, aki az ajtómon kopogtat.

John Cullen, The Sacred Heart Messenger, August 2023

Bővebben