A hit különböző módon nyilvánul meg
Az utolsó ítéletről olvasva, egy nyolcvanas éveiben járó hölgy elgondolkodva megkérdezte: “Ha Isten megbocsát nekem, miért van ítélet?” Értettem a kérdését. Egy kis teológiai szabadságot engedve magamnak, azt válaszoltam, hogy a halálunkat követő ítélet arra szolgál, hogy Isten újra elmondja mindegyikünknek, hogy bocsánatot nyertünk, és emlékeztessen a sok jóra, amit tettünk vagy próbáltunk tenni az életben. Erre megjegyezte: “Ez vigasztaló azokra nézve, akik meg voltak keresztelve, de aztán letértek az útról.” Vajon nem magára, hanem a gyermekeire gondolt, akik már nem jártak templomba? Azt hiszem, igen. Sok ember vallással kapcsolatos kérdései a mások iránti aggódásból erednek.
Számos szülő és nagyszülő aggódik a hit hiánya miatt gyermekeiben, unokáiban. Egy egész nemzedék mély szomorúsága ez, akik mindent megpróbáltak, hogy továbbadják a hitet és a vallást. Talán segít néhány bölcsességmorzsa: “Add át Istennek ezt a gondodat, ő még nálad is jobban szereti őket”. “Ahogy az életútját, úgy az Istenhez vezető saját útját is mindenki maga találja meg.” “A hit meg fog jönni a maga idejében”. Megnyugtató arra gondolni, hogy sok jóságot – kedvességet, a szegények szeretetét, imádságot, törődést, együttérzést – adnak tovább a szülők, még ha az ifjabb generáció esetleg másképpen fejezi is ki a hitét.
Mária és József nem értette, mi ütött Jézusba, hogy elszökött tőlük, s hagyta, hogy aggódjanak érte. Ő ezzel magyarázta: “Atyám dolgaiban kell lennem”, és ez ránk is érvényes. Sokan más módon járnak atyjuk dolgában, mint én vagy a szüleik. A lényeg, hogy valahol, valamilyen módon, míg megpróbálunk jól élni, “atyánk dolgaiban” járunk.
Donal Neary SJ, The Sacred Heart Messenger, January 2021
Bővebben
Legyünk olyanok, mint Assisi Szent Ferenc
Assisi Szent Ferenc ünnepnapja minden évben október 4-e. A teremtést ünneplő, szeptember 1-én kezdődő időszak utolsó napja ez a dátum, és arra hív, hogy ünnepeljük az ökológia védőszentjét. Szent Ferenc misztikus volt, aki „– hűen a Szentíráshoz – azt javasolja, hogy a természetet olyan ragyogó könyvnek tartsuk, amelyen keresztül Isten beszél hozzánk, az ô szépségéből és jóságából tükröz vissza nekünk valamit“ (Laudato Si‘, 12).
Látva, mennyire összefügg egymással minden, Szent Ferenc tökéletesen értette, amit ma integrált ökológiának nevezünk. Ahogy Jézus is sok időt töltött a természetben, és még a verebekkel (Lk 12,6) és a legkisebb magokkal (Lk 17,5) is foglalkozott, Szent Ferenc is tökéletes harmóniában élt a teremtett világgal. Rámutatott, hogy a teremtésről való gondoskodás elválaszthatatlan az egymásról való gondoskodástól, az igazságosságtól és a belső békétől. Látta, hogy minden mindennel összefügg, és ezt örömteli, befogadó szívvel élte meg – ezért Szent Ferencet mindig szerették, és most is szeretik. Emberségünk lényegéhez vezet el minket, és mély belső megtérésre hív: “Olyan ez, mint amikor beleszeretünk valakibe. Ferenc valahányszor nézte a napot, a holdat vagy akár a legkisebb állatokat, mindig énekelni kezdett, és dicsérô énekébe az összes teremtményt bevonta” (Laudato Si’, 11).
Nekünk is tudatosítanunk kell mindezt, és helyre kell hoznunk megromlott kapcsolatunkat a természettel és egymással. Hagyjuk abba a rombolást, és vegyük komolyan, hogy gondot kell viselnünk közös otthonunkra, mert szorosan kapcsolódunk minden létezőhöz.
Forrás: Tríona Doherty and Jane Mellett, The Sacred Heart Messenger, October 2021
Bővebben
A háláról
Sok minden szól a hálaadás mellett. Az élet drága ajándék, amit értékelnünk és élveznünk kell. Ismerek egy aranyos nénit, aki szerint állandóan hálás szívvel kellene élnünk. Ő minden reggel és este hálát ad Istennek. Bárcsak mind így tudnánk élni! Ne csak nekünk adott drága ajándékáért adjunk hálát Istennek. Jó, ha mindent értékelni tudunk. Gazdagítja szemléletünket. Sokkal pozitívabbá válunk, és megtaláljuk a jót mindenben, amit Isten ad nekünk.
Sok dolgot természetesnek vélünk, és ez negatív szemléletet szülhet. Aki hálás szívvel él, tudja, hogy mindent Istentől kapunk, és ő azt akarja, hogy boldogok legyünk. Ez az a nap, amit az Úr rendelt, örvendjünk és vigadjunk rajta.
Forrás: Mary Hunt, The Sacred Heart Messenger, February 2022
Bővebben
Legyünk hálásak élelmiszer-tartalékainkért
Rengeteg élelmiszert pazarolunk el.
Túl sokat vásárolunk.
Elkápráztatnak a “2-t fizet, 3-at kap” és más hasonló akciók.
Ferenc pápa így beszélt az élelmiszer-pazarlásról egyik audienciáján:
“Nagyszüleink számára szabály volt, hogy nem dobják el a maradékot. Minket a fogyasztói szemlélet hozzászoktatott a napi pazarláshoz, és nem fogjuk fel annak valódi jelentését. … Az étel kidobása olyan, mintha azt a szegények és éhezők asztaláról lopnánk el. Az ENSz élelmezési ügynöksége szerint évente az emberi étkezésre termelt javaknak egyharmada, kb. 1,4 milliárd tonna élelmiszer megy veszendőbe.”
Akárcsak Jézus, Ferenc pápa is erős szavakat használ, amikor hangsúlyozni akarja mondandóját. Olyasmit juttat eszünkbe, amit nem szívesen hallunk. Amikor elpocsékoljuk az ételt, tiszteletlenül bánunk a föld-adta javakkal. A bolygónk iránti törődés nemcsak a környezetvédelemről szól, hanem arról is, hogy biztosítjuk a föld forrásainak egyenlő szétosztását, és hálásak vagyunk azért, amit a föld ad nekünk.
Forrás: Donal Neary SJ, The Sacred Heart Messenger, September 2022
Bővebben
Osztozunk a közös otthonon, és gondját viseljük
Érdemes feltárni annak a fogalomnak a gazdagságát, melyet Ferenc pápa földanyánkra alkalmazott: “közös otthonunk”. Ha boldog gyermekkorod volt, az otthon az a hely, melyet legjobban szeretsz: összefonódnak benne a környezet vonásai és a szeretetteljes kapcsolatok, melyek életed kezdetét meghatározták. Ahogy Elvis Presley mondta: otthonod az, ahol a szíved van. Erre rímel az a mondás is, hogy “a ház építéséhez elég a kéz, de az otthon építéséhez szív kell”.
Így ír a pápa:
“Közös otthonunk olyan, mint egy testvér, akivel osztozunk a létben, és mint egy szép anya, aki karjába zár minket” (Laudato Si’, 1).
Nehéz elképzelni szívhez szólóbb nevet világunkra, mint azt, hogy “közös otthonunk”. “Bolygónkat hazaként fogjuk fel, az emberiséget pedig egyetlen népként, amely egy közös otthonban lakik” (Laudato Si’ 164).
Újra fel kell fedeznünk, milyen az, ha mély, szerető kapcsolatban élünk a Földdel és annak minden lakójával. Gyerekként talán kicsi ház volt az otthonunk, most meg egy egész bolygón osztozunk, és mint hajdanán Assisi Szent Ferenc érezte, feladatul kaptuk, hogy őrizzük otthonunkat, és kijavítsuk, ami elromlott benne.
Forrás: Brian Grogan SJ, Finding God in a Leaf: The Mysticism of Laudato Si’
Bővebben
Ismerni és szeretni a Bibliát
Tudjuk, hogy amikor szomorkodunk vagy kétségeink vannak, bizalommal fordulhatunk a Szentíráshoz. Amikor elővesszük a Bibliát, és rákeresünk bizonyos igékre, valójában térképet készítünk magunknak a szobákról, ahol jól érezzük magunkat Isten társaságában. Ezek a szobák otthonunkká válnak. Bemehetünk oda, amikor indul a nap, de az esti elcsendesedés nyugalmában is. Ezekben az igékben gyökeret verünk, belőlük növekedünk, mint a gyümölcsfa az első zsoltárban, “amelynek nem hull le a lombja”.
A Biblia, az evangéliumok biztosítanak róla, hogy amikor betérünk ebbe az otthonba, sohasem vagyunk egyedül. Az ige beszélgetésre hív – akár szavakkal, akár csendesen. Ez a beszélgetés gyakran bevon a bibliai történetek szereplőinek színes társaságába is.
Ha otthon vagyunk Isten igéjében, bármikor visszavonulhatunk a magányba, ha szükségünk van rá. De társaságot is ad, olyan emberekét, akik meg tudnak nyugtatni, ha zaklatottak vagyunk, és felserkentenek, ha túlságosan elkényelmesedtünk.
Alan Hilliard, The Sacred Heart Messenger
Bővebben
Rátalálni a boldogságra a spiritualitáson keresztül
Az ember boldogságra vágyik. Van úgy, hogy rossz helyen keressük, és boldogtalanabbá válunk, mint amilyenek voltunk, mikor elkezdtük keresni a boldogságot. Az ilyen meggondolatlan döntés gyakran további személyes és közösségi boldogtalanságot szül. Ez a rekreációs drog nem fog megártani. Csak szórakozom. Jól vagyok, majd én vezetek. Az emberi tapasztalat azt mutatja, hogy legboldogabbak akkor vagyunk, amikor a hétköznapi élet körülményei között gyakoroljuk az együttérzést, a nagylelkűséget. A „kis, nem-fontos, de kedves, szivbőlfakadt” tetteket (William Wordsworth: Sorok a tinterni apátság fölött – ford. Szabó Lőrinc), melyek megtöltik mindennapjainkat. A mások iránti figyelmességből elégedettség és béke fakad, amivel üdvözölni tudjuk az örömöket, és el tudjuk fogadni a bánat terheit. A felelőtlen örömingerek gyakran boldogságnak látszanak. Pedig általában felszínesek és múlandók, s csak ürességet hagynak maguk után. A boldogság az a béke és elégedettség, mely segít felelősséggel a pályán maradni. Az elragadtatás felszínes érzései hamar elszállnak. Egy egészséges spiritualitás kialakítása segít megtalálni a tartós békességet, mert a békéhez vezető út a reflektív életből indul, ha tapasztalatból megtanuljuk, hogy mit is jelent valójában hiteles embernek lenni. Ha életünkből hiányzik a reflexió, sekélyes életet élünk.
Forrás: Jim Maher SJ, Reimagining Religion: A Jesuit Vision
Bővebben
A világegyetem csodája
A bölcseket mágusoknak is nevezik a görög magos szó alapján, mely csillagászt, varázslót, látnokot jelent. A magi kifejezés perzsa vagy babilóniai papok egy csoportjára vonatkozott, akik a csillagokat és bolygókat kutatták, keresve a kozmikus események értelmét. Az utóbbi években sok elmélet jelent meg a csillagról, mely Betlehembe vezette a mágusokat. Egyesek a Halley-üstökösnek tartják (mely látható volt Kr. e. 12-ben), mások egy új csillagnak vagy a Jupiter és Saturnus együttállásának. A tudósok egyre többet megtanulnak a világegyetemről, a csillagokról, bolygókról, galaxisokról. Ha egy kis pénzérmét feltartanánk az ég felé, az csillagok milliárdjait takarná el, köztük sok olyat is, amik már nem léteznek. 2003-4-ben a Föld körüli pályán keringő Hubble teleszkóp készített egy felvételt egy ilyen égdarabkáról. A Hubble Ultra Deep Field (Hubble ultra mélyég mező) a Fornax csillagképben található kis űrdarabka képe, amely becslések szerint 10 000 galaxist tartalmaz, mindegyikben 100 000 millió csillaggal, olyannal, mint a mi Napunk. Nem is tudjuk felfogni a világűr hatalmas méretét.
Egy olyan Istenben hiszünk, aki a világegyetem kezdete óta mindent létrehozott. Az égen lévő csodás fény a mágusokat a világ világosságához, az emberek reménységéhez vezette. Ezt érdemes ünnepelni.
Forrás: Tríona Doherty and Jane Mellett, The Deep End: A Journey with the Sunday Gospels in the Year of Mark
Bővebben
Legyünk jelen Isten és egymás számára
Meghat, ahogy az emberek egymást köszöntik mise előtt. Látszik, hogy örülnek egymásnak, és ha valaki nem érkezik meg, érdeklődnek felőle, mi történt vajon, nem beteg-e. Az, ahogyan üdvözöljük az embereket, áldást hozhat rájuk.
Megérkezve Erzsébet otthonába Júda hegyei közé, Mária köszöntötte Erzsébetet, és azt olvassuk, hogy Mária köszöntésére Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Csodálatos lenne, ha úgy tudnánk köszönteni másokat, hogy a Szentlélek életre keljen bennük. Nemcsak Erzsébetnek jelentett áldást Mária köszöntése, hanem Máriának is Erzsébeté.
Üdvözlésében Erzsébet a legáldottabb asszonynak mondja Máriát a különleges gyermekért, akit méhében hordoz, és azért, mert hitt az ígéretnek, amit az Úr Gábriel angyalon keresztül üzent neki.
Két asszony találkozását látjuk itt, akik egymást közelebb vitték az Úrhoz. Példát szolgáltatnak mindnyájunknak. Arra kaptunk meghívást, hogy legyünk jelen mások számára, és úgy köszöntsük őket, hogy általa kerüljenek közelebb az Úrhoz, és az Úr élete bennük kiteljesedjék.
Forrás: Martin Hogan, The Word is Near You, on Your Lips and in Your Heart
Bővebben
Kinyújtani kezünket a szenvedők felé
Valaha egy moped büszke tulajdonosa voltam, ami gazdaságos közlekedési eszköz volt munkába járáshoz a dublini kórházba. Egy csodálatos napon szokás szerint munkába indultam. Egyszerre megnyílt az ég, és özönvízszerű eső zúdult a csontszáraz aszfaltra, ami veszélyes kombináció volt. Ahogy befordultam egy nagyobb körforgalomba, a motor megcsúszott, és lelökött magáról. Míg a földön feküdtem, és képtelen voltam megmozdulni, egy autó közeledett felém. Két orvos szállt ki, megvizsgáltak, és mentőt hívtak. Kínos volt megérkezni a munkahelyem sürgősségi osztályára, és elmesélni, mi történt. Azonban a lehető legnagyobb udvariassággal és gondossággal bántak velem, és láttam, hogy ugyanezt az együttérzést tanúsítják a többi beteg iránt is. Szerencsére nem szenvedtem komolyabb sérülést, és még aznap hazaengedtek. Hálás voltam, hogy élve megúsztam.
Néhány évvel később egy londoni baleset helyszínére értem. Egy fiatal pizzafutár leesett a motorjáról. Nem beszélt angolul, és láthatóan kétségbe volt esve. Megpróbáltam vigasztalni, miközben a mentőre vártunk. Amikor a mentősök a kórházba szállítást javasolták, ő felállt, és elbotorkált, a motorját az út szélén hagyva. Gyanítottam, hogy talán papírok nélkül dolgozott, és attól félt, elveszíti a munkáját, vagy kitoloncolják. Fájt a szívem érte.
Sok olyan emberrel találkozunk, akiket súlyos élettapasztalatok zúztak össze, törtek meg. Egyesek komoly fizikai fájdalommal élnek, mások a szomorúság sötét felhőjében gyászolják a veszteséget, és ez megfosztja életüket az örömtől. Gazdasági nehézségek és politikai zűrzavarok pusztítják a világbékét. Kezünket Jézus megdicsőült kezébe helyezzük, hogy az ő kegyelmétől megerősödve képesek legyünk baráti kezet nyújtani mindazoknak, akik szenvednek.
Sr Siobhan O’Keeffe, The Sacred Heart Messenger, 2023. január