Bízz Istenben

Az aggódás sok problémát okoz, s figyelmeztethető jel lehet, hogy Isten most nem az első helyen áll az életünkben. Egy aggódással töltött nap jobban kimerít, mint ha egész nap nehéz munkát végeztél volna. Semmi sem pazarolja úgy az energiát, mint az aggódás. Haszontalan időtöltés, és teljesen hiábavaló. Az egészségedre is ártalmas lehet. Felszökik a vérnyomásod, depressziót okozhat, megemeli a stressz-szintedet, és álmatlan éjszakákkal jár. Lassú gyilkos. Tabletták nem gyógyítják az aggódást. Tanfolyamok, könyvek, CD-k nem segítenek. Az egyetlen megoldás, ha átadod Istennek életed irányítását. Bízz benne. Hagyd rá a holnapot. Ne akarj átmenni a hídon, mielőtt odaérsz. Ne nyisd ki az esernyődet, amikor még nem eredt el az eső. Adj át mindent Istennek: magadat, a gondjaidat, terveidet, az egészségedet, mindent. Teljesen add át neki magad. A jövődet Isten tartja a kezében, és nála biztosabb kezekben nem lehet. Bízz benne. Minden rendben lesz. Persze mondani könnyebb, mint megtenni. Időbe telik, amíg sikerül. De működik.

Terence Harrington OFMCap, részlet a The Sacred Heart Messenger 2023. decemberi számából.

Bővebben

Isten velünk van a félelem idején

Egy külföldi nagyvárosban azt tanácsolták nekem, hogy csatlakozzam egy helyi lakoshoz, ha át akarok kelni az úton – vele biztonságban leszek. Halálra voltam rémülve a hatalmas forgalomtól. Azt a félelmet egy másik ember segítségével győztem le, valakivel, aki segíteni tudott, hogy sértetlenül átkeljek.
Félelmünk gyakran oldódik, ha megosztjuk. Nem biztos, hogy eltűnik azonnal, de átalakul. Mind tudunk segíteni egymásnak, mert időnként mindannyian félünk, ahogy a Covidtól is félt (és fél) az emberek többsége. A gyászban a magánytól félünk, attól hogy egyedül maradunk. Ugyanezt éljük át idősödve is. Mindenkinek vannak ilyen félelmei, és ezeket bevihetjük az Istennel való kapcsolatunkba. Jób is ezt tette az Ószövetségben. Ő attól is félt, hogy elveszíti Istenét, de azáltal, hogy őszinte volt Hozzá, együtt tudott élni a félelmével. Jézus is félt a Getszemáni-kertben, de később, az Atyába vetett bizalommal, félelem nélkül ment a halálba.
Áldjon meg minket Isten annak örömével, hogy vele járhatunk, hogy elkísér a félelem idején, és segít, hogy hittel és bizalommal éljük életünket. Jézus üzenete az evangéliumokból így szól: „Ne féljetek. Én mindig előttetek járok. Jöjjetek, kövessetek engem”. Így imádkozhatunk: „Uram, segíts hinni abban, hogy semmi sem történhet, amivel te és én együtt ne tudnánk szembenézni, és amit ne tudnánk legyőzni”.

Forrás: The Sacred Heart Messenger, July 2023

Bővebben

A mi vezércsillagunk

Gyakran imádkozzuk: ‘Jézus Szíve, alakítsd szívünket a te szíved szerint’. Azért imádkozunk, hogy mint Jézusé, a mi szívünk is legyen tele együttérzéssel és törődéssel az egész teremtés iránt.
A bölcsek történetében Heródes istene kicsiny, Heródes saját képére és hasonlatosságára alkotta. Akkora, mint Heródes befolyása, ami nem sokáig tartott, olyan kicsi, mint a drágakő a koronájában. Olyan apróvá tette istenét Heródes, mint amekkora saját szíve volt, ami csak azt kereste másokban, hogy mit kaphat tőlük, és sosem azt, hogy mit adhat nekik. Hatalomvágya olyan erős volt, hogy még a kicsiny gyermekeket is megölette, mert úgy érezte, fenyegetik hatalmát. Később majd látni és hallani akarta Jézust, de csak azért, hogy elítélhesse.
A bölcsek Istene nagy Isten volt! Elég nagy ahhoz, hogy őket a hosszú úton Betlehembe vezesse. A szeretet, a jóság, a hit, a bátorság, a kitartás és az igazságosság csillagát követték, egy olyan csillagot, melynek fénye, Isten fénye, soha nem fogy el. Istenük elég nagy volt ahhoz, hogy egy kisgyermekben ráismerjenek. Keresték és megtalálták, amit kerestek, még ha nem is tudták előre, hogy mit fognak találni..
A minket vezető csillag az életünk során tapasztalt szeretet, a kérdéseink, örömeink és bánataink csillaga. Mindazok szívében él, akikkel találkozunk. Assisi Szent Ferenchez hasonlóan az emberek tömegében nem egy csőcseléket látunk, hanem Isten szeretetét és képmását megsokszorozva mindenkiben. Ferenc Istene tágas volt, és az Isten világa iránti törődése, akárcsak Jézusé, kiterjedt minden emberre, akit Isten teremtett, minden fűszálra és mindenre, amiben élet van.

Forrás: The Sacred Heart Messenger, January 2023

Bővebben

A legnagyobb ajándék

Silvano Fausti SJ karácsonyi története nagyon népszerű az olasz iskolákban. Káleb volt a legszegényebb pásztor Betlehemben azon a szent éjszakán. Csak két juha volt. Amikor megjelent az angyal a pásztoroknak, hogy elküldje őket a városba, ahol egy barlangban, jászolban megláthatják a kisded Megváltót, ők gyorsan összeszedtek néhány holmit, hogy ajándékot vigyenek neki. Volt, aki egy tyúkot, a másik egy frissen sült cipót, a harmadik egy kosár gyümölcsöt vitt magával. Káleb üres kézzel követte őket, mert semmije sem volt, amit ajándékba vihetett volna.

Amikor a pásztorok elérkeztek a barlanghoz, egymás után beléptek az ajándékaikkal, és letérdeltek Jézus előtt. Aztán jöttek mások is, mindenki hozott valamit a szent gyermek tiszteletére. Káleb hátrébb maradt, nem mert üres kézzel közelebb menni.

Mária és József alig győzte fogadni a vendégeket. Egyre többen voltak, gyűltek a hasznos ajándékok, és főleg Máriának nehéz volt ezekkel foglalkozni, hisz a kis Jézust tartotta a karjában. Észrevette Kálebet, aki üres kézzel, szomorúan állt a sarokban, közelebb hívta, és a karjába helyezte a csecsemőt, hogy ő maga tudja elrakni az ajándékokat. Már nem volt üres Káleb keze. Ő tartotta a legeslegnagyobb ajándékot.

Még ha keveset, vagy semmit sem tudunk felajánlani az Úrnak karácsonykor, szegénységünk önmagában is elég ajándék lehet Isten Fia fogadására.

Forrás: The Sacred Heart Messenger, December 2023

Bővebben

Krisztus minden évben újra megszületik a szívünkben

Sokan nehezen viselik a telet; a hideg és a kevés napfény megkeseríti az életüket. Ám a keresztények épp ezekben a hetekben ünneplik a legnagyobb csodát, hogy Isten emberré lett, magára öltötte testünket, és valóságos emberként élt közöttünk. Ezt a csodát még mindig nehezen tudjuk szavakba önteni. Jézus – egy palesztinai zsidó, aki otthonától messze, egy istállóban jött világra a Római Birodalom egy távoli részén – kezdettől fogva hátrányos helyzetből indult. Mégis megváltoztatta a történelmet, és ma is átalakítja életünket.

Világunk gyötrelmes küzdelmei közé, akkor és most is, beleszületik az Isten. Krisztus minden évben újra megszületik a szívünkben, ha helyet adunk neki, és a világunkban, ha nyitott szemmel járunk a hétköznapokban. Amikor karácsony reggelén meggyújtjuk a fehér gyertyát az adventi koszorún, emlékezzünk arra, hogy mit jelképez: a békét, az egységet és a reményt, melyekre a világ annyira vágyik. Meghívást kaptunk, hogy együtt örvendezzünk az angyalokkal és a pásztorokkal, együtt dicsőítsük és énekeljük: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség és jóakarat az emberek között”.

Forrás: The Deep End: A Journey with the Sunday Gospels in the Year of Mark by Tríona Doherty and Jane Mellet

Bővebben

„Menjünk át Betlehembe”

A karácsonyt varázslatos időszaknak tartják az emberek: az ünnepi összejövetelek, a karácsonyi filmek és énekek, a gyermekarcok ragyogása a karácsonyfa előtt, saját gyermekkorunkból magunkkal hozott hagyományaink, emlékeink – mind-mind erős érzelmeket keltenek bennünk. De van valami, ami felülmúlja mindezt: a betlehemi pásztorok jól ismert története.

Ilyenkor, több mint kétezer évvel később, a mi megszokott napirendünk is megszakad, amikor elérkezik karácsony, és a “nagy öröm”, amit az angyalok hirdettek a pásztoroknak (Lk 2,10). Mint egykor őket, minket is hív az üzenet, hogy lépjünk ki gondokkal, kihívásokkal teli mindennapjainkból, és “menjünk át Betlehembe”, hogy találkozzunk a jászolban fekvő kisded Jézussal, a maga újdonságában, emberi törékenységében. Olyan világban élünk, mely egyre bizonytalanabbnak, sötétebbnek, ijesztőbbnek látszik. Nem menekülhetünk el a háborúkról, éhínségről, tömeges lövöldözésekről. kisebbségek elleni, gyűlölettel teli támadásokról, a bolygónkat, éghajlatunkat fenyegető veszélyekről szóló napi hírek elől. Fontos, hogy ne legyünk közömbösek, de a rossz hírek áradata aggodalmat kelthet bennünk a jövővel, valamint saját és szeretteink biztonságával kapcsolatban. Karácsonykor lehetőségünk van kilépni a napi rutinból, és mint a pásztorok, felkeresni a jászolban fekvő gyermeket. Ez a jelenet még mindig képes meghatni, és lenyűgözni bennünket. Magunkkal visszük gondjainkat, aggodalmainkat, és akár le is tehetjük őket, mialatt Máriához hasonlóan elgondolkodunk Isten velünk létének titkán, és kincsként őrizzük szívünkben. A világ még ott lesz, hogy visszatérjünk hozzá, ahogy visszatértek a pásztorok is, új távlatokkal, megújult reménnyel.

Forrás: The Deep End: A Journey with the Sunday Gospels in the Year of Mark by Tríona Doherty and Jane Mellett

Bővebben

Közösségben a természettel

Az évnek ebben a szakaszában azt veszem észre magamon, hogy igyekszem visszavonulni az élet nyüzsgéséből, s keresem a csendes elmélkedés lehetőségét. A természet szorosan hozzátartozik mindennapi lelki életemhez. A természet szent terében mélyen átérzem, mit jelent az élet szövevényéhez tartozni, egy nagyobb, kozmikus tudat része lenni.

Az én szememben az, hogy a természetben átélem az Istennel való bensőséges kapcsolatomat, a Szentlélek folytonos munkálkodása. Már régóta úgy érzem, hogy szorosan kapcsolódom mindenhez, ami él bolygónkon. A Laudato Si’ felhívására az ökológiai megtérésre azzal válaszolok, hogy próbálok fenntartható, tudatos módon élni.

Ha a természetre alapozzuk a spiritualitáshoz való viszonyulásunkat, ez megoldást jelenthet, amikor úgy érezzük, kezdünk elidegenedni, elszakadni az egyháztól, globális közösségünktől, és választ adhat arra is, mi a szerepünk a most zajló globális éghajlatváltozás krízisében. A hitünket is mélyítjük azzal, hogy a mostani társadalmi-ökológiai krízis megoldása érdekében, mely fajunk túlélését fenyegeti bolygónkon, igyekszünk újjáépíteni kapcsolatunkat a teremtett világgal. Ahogy Thomas Berry bölcsen megjegyezte: “Az ember sorsa nem választható szét a föld sorsától”.

Forrás: The Sacred Heart Messenger, December 2021

Bővebben

Adventre készülve

Ahogy nem vagyunk állandóan tudatában a levegőnek, ugyanúgy Isten jelenlétét sem vesszük észre, mert állandóan ott van körülöttünk, bennünk. Hitünk útja egy szerető Isten ajándéka, aki mindig megteszi az első lépést, és vár türelemmel, csendben, szinte félénken, az ember válaszára. Az élet hivatás, meghívás a rejtőzködő Isten keresésére.

Adventben elgondolkodhatunk a hitünk lényegéhez tartozó ellentmondáson: a legerősebb jelenlét úgy döntött, hogy az erőtlenségben jelenik meg.

Az Ige megtestesülésének ünnepére készülve, hitünknek mélyülnie kell. Olyan hitünk van, mely el tudja fogadni, hogy mialatt a fényt keressük, sötétség vesz körül. Ezért hát advent az imádás, a dicsőítés időszaka, a természetfölötti reményé, ahogy szeretettel átadjuk magunkat ennek a rejtőzködő Istennek,

aki arra mutat rá adventben, hogy az élet nem a dolgokról, hanem a kapcsolatokról szól. A legnagyobb örömöt a jó kapcsolatokban találjuk, ahogy a legnagyobb szomorúságot és szenvedést sem az állásunk vagy a vagyonunk elvesztése, hanem a tönkrement vagy elárult kapcsolataink okozzák. Minden szeretetkapcsolat abban a szeretetben gyökerezik, amivel ez a rejtőzködő Isten szeret minket.

Forrás: Let Advent be Advent by Vincent Sherlock

Bővebben

Mindenben rátalálni Istenre

Mai sokszínű világunkban különböző helyekről, különböző háttérrel érkezünk el a hithez. A krisztushit valamiképpen egyenlőkké tesz minket. Az imádság egyike a lelkiélet tantárgyainak, melyet mindnyájunknak meg kell tanulnunk. Több kérdést tehetünk fel az imáról: Hogyan kell elmondani egy imádságot? Mi a személyes ima? Hogyan fejleszthetem imaéletemet?

Az ignáci világszemlélet szerves része, hogy Istent mindenben megtaláljuk. „A világot betölti Isten fensége” (Gerard Manley Hopkins). Ez az Isten jelen van az életünkben, „értünk munkálkodik” mindenben; ő a hit által felfedezhető minden természeti és emberi eseményben, a történelem egészében, és legfőképpen minden egyes ember megélt tapasztalatában.

Forrás: The Sacred Heart Messenger magazine, June 2022, Sunny Jacob SJ

Bővebben

Sötétség és világosság

Amikor valami rossz történik, Uram, szereteted tudata könnyen elillan a szívemből, és kételkedni kezdek benne. Gondolataim összekavarodnak, s egyre csak azt kérdezem: „Hogy tehetted ezt velem?” vagy „Hogy hagyhattad, hogy ez megtörténjék vele?”. A dolgok sötét oldala gyorsan eltakarja a fényt. Elnézést kérek, de démonjaim legnagyobb örömére még az is kicsúszik a számon, hogy: „Most hol a fenében vagy?”.
Pedig jobb volna, ha végiggondolnám, hogyan szoktál intézkedni. Tőled tudom, hogy kezdetben sötétség borult a földre, majd első művedként megteremtetted a világosságot. Miért hagytál meg valamennyit a sötétségből? Miért nem törölted el végleg? Ezek szerint a te rendedben a fénynek és a sötétségnek egyaránt helye van. Ez a felismerés segítséget jelent, mert kevésbé riadok meg a körülöttem lévő sötétségtől, és inkább arra a biztos tudatra koncentrálok, hogy a fény vissza fog térni. Nem szabad elvárnom, hogy ne legyen sötétség a világban.
Mivel Te isteni fényként jöttél a világba, a sötétség visszaszorult, és nem tudja kioltani a fényt. Rád, mint világosságra kell összpontosítanom, amely távol tartja a sötétséget, és képes találékonyan kezelni a szenvedést és a gonoszságot.
Egy másik világban örökös fény fog ragyogni mindnyájunkra, de segíts, hogy itt is tudjak a fényben élni, és harcoljak a sötétség ellen, ahogy te is teszed. Hiszen végtelenül szeretsz, és szükséged van rám, hogy „a világ világossága” legyek. Segíts hinnem, hogy a kitartó türelem fényt tud gyújtani a sötétségben. Így volt ez a Golgotán, és így lehet az én életemben is.

Forrás: I Am Infinitely Loved by Brian Grogan SJ

Bővebben