A nagyobb jó

Individualista kultúránkban talán minden eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy tanuljunk a leckéből, amit Krisztus király tanított nekünk. Mi vagyunk testvéreink őrzői. „Egymás árnyékában élünk”, ahogy egy ír mondás fogalmaz. Noha a függetlenség jó és szép dolog, a kölcsönös függőség a nagyobb jó: a kedves szív és a nyitott kéz. A háborús menekültek sanyarú sorsát jól dokumentálták, mégis voltak és még mindig vannak nyugtalanító ellenhangok. Az ír Rune of hospitality (A vendégszeretet rúnája) ezt a szöveget őrzi:

Tegnap láttunk egy idegent.
Ételt tettünk oda, ahol enni tud,
Italt oda, ahol inni tud,
Zenét oda, ahol hallgatni tudja.
És a háromegy Isten szent nevével
áldást kaptunk, és a házunk is,
a jószágaink is és a szeretteink is.
Ahogy a pacsirta énekli:
Krisztus gyakran, gyakran, gyakran
egy idegen álruhájában jár közöttünk.

Természetesen ez nem kizárólag ír sajátosság, hiszen sok kultúra ösztönösen tudja, hogy tisztelnünk kell az idegen ember szívét. Vegyük észre, hogy az illető mennyire hasonlít ránk. Lássuk meg minden egyes ember embervoltát. Az idegen befogadása áldást jelent számunkra is, és segít vendégszeretetünk címzettjének is.

Isten családjában nincsenek idegenek, csak rokonok vagy klánok, ahogy mi mondanánk. Az összetartozás Isten álmának valóra válása. Képzeljük el körként a könyörületességet, de úgy, hogy senki sem áll azon a körön kívül. Bármit teszel is szeretettel, az örök értékkel bír.

Ma Krisztus király azt mondja nekünk: „Amit másokkal tesztek, velem teszitek”.

Tom Cox, The Sacred Heart Messenger, November 2023