Az élet mint ajándék

Miért van az, hogy oly gyakran nem vesszük észre, hogy minden, amink van, és mindenki az életünkben ajándék? Miért bánunk úgy a másikkal, mintha nekünk köszönhetné szeretetét, hűségét, értékességét? Azt gondolom, ez a téves szemlélet egyfajta igyekezet arra, hogy elkerüljük a szeretet sebezhetőségét. Akár egy másik személybe, akár egy közösségbe, egy munkába, életmódba szeretünk bele, sebezhetővé válunk. Megijedek, mikor felismerem, hogy megszerettem valakit, hát még ha rájövök, hogy ő nem az enyém, hanem Istené. A leghűségesebb házastárs sem marad enyém örökké, hisz lehet, hamarabb hal meg, mint én. Az aranyos kisbabám fel fog nőni, és önálló életet kezd. Legjobb barátom elköltözhet a közelemből. Amikor elengedjük azt, amiről úgy gondoltuk, jár nekünk, és inkább ingyen ajándéknak tekintjük, könnyebben tudunk megbocsátani is. A kapcsolatok már nem arról fognak szólni, hogy mi jár nekünk, hanem ingyen adott és ingyen kapott interakciókká válnak. Ez felszabadít a megbocsátásra.

Forrás: The Ignatian Guide to Forgiveness by Marina Berzins McCoy (p.60)