Élet az évközi időben

Húsvét dátumától függően harminchárom vagy harmincnégy évközi vasárnap van egy évben. Angolul ezt az időszakot “hétköznapi időszaknak” (Ordinary Time) nevezik, mely azt sugallja, hogy ilyenkor nem történik semmi különös, semmi rendkívüli. Pedig ez az időszak tölti ki a liturgikus év nagy részét, és távolról sem értéktelen, unalmas része az évnek. Azért nevezik “ordinary”-nak, mert meg van számozva. A latin “ordinalis” számozottat jelent. Az évközi idő az egyház mindennapi élete, amely nem az ünneplésről vagy a böjtölésről szól. Az első része karácsony után kezdődik és nagyböjtig tart, a második pünkösd után indul, és advent előtt ér véget.

Az évközi időben bontakozik ki előttünk Jézus élettörténete, küldetése, üzenete és szolgálata: a csodák, a példabeszédek, a tizenkettő elhívása, a Hegyibeszéd, az Élet Kenyerének ajándéka. Ezek mind az evangéliumi élethez kapcsolnak minket, melynek követésére meghívást kaptunk.

Mint minden liturgikus időszakot, az évközi időt is meg kell élni! Nem lehetünk passzív befogadói a keresztény élet liturgiájának. Az a hivatásunk, hogy teljességében és aktívan vegyünk részt Jézus változatos életében, és életünk hétköznapiságát emeljük be liturgiánkba.

Az évközi idő minden, csak nem hétköznapi. Egy olyan időszak, amikor Isten rendkívüli dolgokat visz véghez közönséges emberek életében. Csak vegyük észre, hogy hétköznapi életünk mindennapi eseményeit Isten jelenléte táplálja.

Próbáljuk mindannyian az evangéliumi utat követni az itt és most megszokottságában, a mindennapok kuszaságában, zűrzavarában és csodáiban. Isten ott van mindezekben.

John Cullen, The Sacred Heart Messenger, June 2023