Életünk útja

Mindnyájan el fogunk érkezni földi utunk végére. A keresztények hiszik, hogy bár megváltozik, az életnek nincs vége. Mind úton vagyunk, és legtöbben tapasztalunk veszteségeket. Reményünk van Krisztusban, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudjuk valóban gyászolni szerettünket, vagy nem érezzük, hogy megszakad a szívünk.

Senki sem helyettesíthető, mert mind egyediek vagyunk. Találhatunk új szeretetet, de nem fogunk felejteni, és ne is tegyük. Isten terve, hogy egységbe vonja az embereket – „hogy legyenek egyek, ahogyan mi egyek vagyunk”. Amikor elveszítjük egy szerettünket, vigasztalhatjuk egymást, ahogy Jézus tanította, de biztos nem úgy értette, hogy bárki helyettesítheti a másikat.

Elhunyt szerettünk számos kedves emléket hagyott maga után. Talán volt valami rituáléja, aminek megismétlésével életének állíthatunk emléket. De tehetünk is valamit az emlékére, ültethetünk egy fát, vagy írhatunk róla. Ez az írás nagyon szeretett édesanyám emlékezetére született, aki nemrég hunyt el. Szerencsés vagyok, mert támogatást kapok barátaimtól, családomtól, de ettől még nagyon hiányzik. Senki sem tudja pótolni elveszített szerettedet. A szeretet nem tud semmivé foszlani, a szeretet nem tud meghalni.

Mary Hunt, The Sacred Heart Messenger, November 2023