Hogyan imádkozunk
Istenhez fűződő kapcsolatunk egész életünket áthatja, de különösen az imádságban nyer kifejezést. Ahogy változik az önmagunkról alkotott képünk, úgy változik Istenhez fűződő kapcsolatunk is. Amikor megtapasztaljuk Isten szeretetét, ez megváltoztathatja a Hozzá fűződő kapcsolatunkat, ami viszont átalakíthatja imádságunkat és az önmagunkról alkotott képet is.
Ha a magunkról alkotott kép megváltozik, akkor Istenről alkotott képünk és az imádságunk is változni fog. Átalakul a másokhoz való viszonyunk is. Mindezek az elemek összefüggenek, és hatnak egymásra. Ha észrevesszük, mi történik bennünk, könnyebb reagálnunk az Úr cselekedeteire. A „valódi” imádság, mely az élethez is kapcsolódik, megnyithatja a változás kapuit, vagy segít észrevennünk, mi áll ennek útjában. Elveszi a hangsúlyt magunkról, arról, hogy milyennek kell, vagy kellene lennünk az imádságban és az életben. Időre van szükség, ha szakítani akarunk a „majd én megoldom” hozzáállással. Ismerjük el, hogy szükségünk van Istenre, és hagyjuk, hogy Ő vezessen minket.
Az imádkozás nem kötött imák mondása. Az idő múlásával Isten vágyai egyre inkább középpontba kerülhetnek imádságunkban, és ezzel együtt csökken az önmagunkra összpontosítás. Ha az élet valódi kérdéseit bevonjuk az imádságba, megteremtjük az önmagunkkal, Istennel és másokkal való kapcsolat átalakulásának lehetőségét. Ha megfigyeljük, hogyan változik Isten-tapasztalatunk, az, ahogyan önmagunkra mint Isten képmására nézünk, és észrevesszük hogy közben imádságunk is átalakul, akkor felismerjük az összefüggést köztük. Ezzel megnyílik e kapcsolatok tágabb dimenziója, és feltárul a bennük rejlő gazdagság. Az imádság és az élet közötti kapcsolat egyre nyilvánvalóbbá válik.
Michael Drennan SJ, See God Act: The Ministry of Spiritual Direction