Imádság

Ahány ember, annyi módja van az imádkozásnak. Imastílusunk megtalálása, mely hidat képez Isten felé, ajándék. Van, aki a tengerparton szeret sétálni, vagy egy hegyoldalon gyönyörködik a teremtett világ szépségében, s közben zsoltárokat mond, hogy megfogalmazza a világegyetem nagysága és misztériuma iránt érzett csodálatát. Sokan halogatják az imádkozást, mert úgy gondolják, hogy ünneplőbe kell öltöztetniük lelküket. Mint amikor orvoshoz megyünk, gyógyulást keresve, Istenhez is úgy fordulhatunk, ahogy vagyunk, bajainkkal együtt. Nem úgy, mint amikor valaki kitakarítja a házát, mielőtt a takarítóbrigád megérkezik. Barátság ez, melyben nincs helye a megjátszásnak, az ájtatoskodásnak, hiszen magunkat becsaphatjuk, de Istent soha. Jó, ha eszünkbe juttatjuk, hogy Isten nem a jótetteinkért szeret, hanem azért, akik vagyunk: Isten családjához tartozunk, még akkor is, ha ennek nem vagyunk tudatában.

Forrás: Reimagining Religion: A Jesuit Vision by Jim Maher SJ (p.45)