Isten a mi legmélyebb vágyunk

A köztudatban olyan kép él a misztikusokról, mint akik idejük nagy részét magányosan, a zavaró külvilágtól elzárva, imába merülve töltik. A természet miszticizmusa viszont mindenki számára elérhető ajándék. Te talán nem szoktál sok időt tölteni kettesben Istennel, de amikor a természetet szemléled, nem fog el a csodálat? Nem érzed azt, mintha minden apró részecskéje neked dalolna, s várná, hogy csatlakozz az énekéhez? Érzel-e ámulatot, amikor a természet valami új csodával lep meg? Amikor aggodalommal tölt el az élet kuszasága, tudsz-e hálával tekinteni a természet törvényeinek állandóságára? Tudod-e remélni, hogy Isten nem mondott le erről a kaotikus világról a romboló erők javára, hanem teremtő hatalmával a világ megálmodott szépségének megvalósításán munkálkodik?

„Aki felismeri, hogy minden teremtmény saját létezésének himnuszát énekli, az boldogan él Isten szeretetében és reményben.” A teremtésnek ez a szemlélése lehetővé teszi, hogy minden dolgon keresztül felfedezzünk egyfajta tanítást, amelyet Isten közölni akar velünk, mert „a teremtés szemlélése a hívő számára egyúttal egy üzenet meghallgatása, egy paradox és csendes hang meghallása.” (Ferenc pápa: Laudato Si, 85)

Ahhoz tehát, hogy misztikus legyél, nem kell elkoptatnod a térdedet – bár egyeseket Isten erre a bensőséges csendre hív. Csak annyit kell tenned, hogy hosszan, szeretettel nézd a teremtett világot, és hagyd, hogy megszólítsa a szívedet.

Forrás: Brian Grogan SJ, Finding God in a Leaf: The Mysticism of Laudato Si’