Isten velünk van a félelem idején

Egy külföldi nagyvárosban azt tanácsolták nekem, hogy csatlakozzam egy helyi lakoshoz, ha át akarok kelni az úton – vele biztonságban leszek. Halálra voltam rémülve a hatalmas forgalomtól. Azt a félelmet egy másik ember segítségével győztem le, valakivel, aki segíteni tudott, hogy sértetlenül átkeljek.
Félelmünk gyakran oldódik, ha megosztjuk. Nem biztos, hogy eltűnik azonnal, de átalakul. Mind tudunk segíteni egymásnak, mert időnként mindannyian félünk, ahogy a Covidtól is félt (és fél) az emberek többsége. A gyászban a magánytól félünk, attól hogy egyedül maradunk. Ugyanezt éljük át idősödve is. Mindenkinek vannak ilyen félelmei, és ezeket bevihetjük az Istennel való kapcsolatunkba. Jób is ezt tette az Ószövetségben. Ő attól is félt, hogy elveszíti Istenét, de azáltal, hogy őszinte volt Hozzá, együtt tudott élni a félelmével. Jézus is félt a Getszemáni-kertben, de később, az Atyába vetett bizalommal, félelem nélkül ment a halálba.
Áldjon meg minket Isten annak örömével, hogy vele járhatunk, hogy elkísér a félelem idején, és segít, hogy hittel és bizalommal éljük életünket. Jézus üzenete az evangéliumokból így szól: „Ne féljetek. Én mindig előttetek járok. Jöjjetek, kövessetek engem”. Így imádkozhatunk: „Uram, segíts hinni abban, hogy semmi sem történhet, amivel te és én együtt ne tudnánk szembenézni, és amit ne tudnánk legyőzni”.

Forrás: The Sacred Heart Messenger, July 2023