Közösségben a természettel

Az évnek ebben a szakaszában azt veszem észre magamon, hogy igyekszem visszavonulni az élet nyüzsgéséből, s keresem a csendes elmélkedés lehetőségét. A természet szorosan hozzátartozik mindennapi lelki életemhez. A természet szent terében mélyen átérzem, mit jelent az élet szövevényéhez tartozni, egy nagyobb, kozmikus tudat része lenni.

Az én szememben az, hogy a természetben átélem az Istennel való bensőséges kapcsolatomat, a Szentlélek folytonos munkálkodása. Már régóta úgy érzem, hogy szorosan kapcsolódom mindenhez, ami él bolygónkon. A Laudato Si’ felhívására az ökológiai megtérésre azzal válaszolok, hogy próbálok fenntartható, tudatos módon élni.

Ha a természetre alapozzuk a spiritualitáshoz való viszonyulásunkat, ez megoldást jelenthet, amikor úgy érezzük, kezdünk elidegenedni, elszakadni az egyháztól, globális közösségünktől, és választ adhat arra is, mi a szerepünk a most zajló globális éghajlatváltozás krízisében. A hitünket is mélyítjük azzal, hogy a mostani társadalmi-ökológiai krízis megoldása érdekében, mely fajunk túlélését fenyegeti bolygónkon, igyekszünk újjáépíteni kapcsolatunkat a teremtett világgal. Ahogy Thomas Berry bölcsen megjegyezte: “Az ember sorsa nem választható szét a föld sorsától”.

Forrás: The Sacred Heart Messenger, December 2021