Befogadásért szomjazunk

Egy híres festmény úgy ábrázolja a szamariai asszonyt, ahogy benéz a kútba, és ott meglátja önmagát – és Jézust. Élete kútjának mélyén ott van Jézus.
A szerelem, a halál, a döntések, az öröm kútjának mélyén ott találjuk Istent. Amikor közel vagyunk magunkhoz, akár még a szégyenben vagy a bűnben is, Isten közel van hozzánk. Szomjazunk az után, hogy értelme legyen életünknek, hogy szeressenek teljesen, hogy közösséghez, barátokhoz tartozzunk – és Isten mindezt nyújtja nekünk.
Ez Isten ajándéka: a Szentlélek, aki az élő víz. Közösségért, befogadásért szomjazunk. A tanítványok a szamariai történetben nem akarták, hogy Jézus egy asszonnyal beszélgessen. Az akkori vallás bizonyos embercsoportokat elválasztott egymástól. Pedig a kút mélyén mindnyájan egyenlőek vagyunk.
A kút mélyén Isten irgalmát találjuk. Ahogy elmélyülünk az imádságban és önmagunkban, megnyílunk az irgalom előtt. Elmondhatjuk, mihez kérjük Isten irgalmát – megnevezhetjük bűneinket, vagy számszerűsíthetjük őket. A kút mélyén az irgalom vize csillog.

Donal Neary SJ, Gospel Reflections for Sundays of Year A