Lelki otthonunk

Valakitől egyszer megkérdezték: “Miért vesződsz még mindig a templomba járással?” A válasz: “Mert az a lelki otthonom”. Halljuk a hazahívást, és visszajövünk, gyakran a nagyböjti időben. El-elkóborolunk Istentől rövidebb-hosszabb időre. Talán úgy érezzük, nem térünk vissza többé, de ha megtesszük, tudjuk, hogy hazajöttünk.

A templom otthon, mert ott lakik Jézus – nemcsak az épületben, hanem az emberekben is. Jézus ott él mindegyikünkben, mert “lakást vesz nálunk”. És ott él a közösségünkben is, “ahol ketten vagy hárman összejönnek az ő nevében…”.

Fontos, hogy a templomot és összejöveteleinket olyanná tegyük, hogy a hazatérés élményét nyújtsa. Templomotthonunkban hétről hétre hallhatunk a gyülekezet szükségleteiről, örömeiről. Foglalkozunk a szegényekkel, a haldoklókkal, megemlékezünk azokról, akik előttünk mentek el.

Az otthon létrehozásához mindenki hozzájárul. A pap nem képes ezt egyedül megtenni. Igyekszünk-e elérni, hogy templomi közösségünk mindenkit szívesen fogadjon, tartsa a kapcsolatot a helyiekkel, és szervezzen olyan eseményeket, melyekre mindenki szívesen eljön?

Donal Neary SJ, The Sacred Heart Messenger, February 2023