Minden szeretetből fakadó jó cselekedetnek örök értéke van

Erőfeszítéseink kicsinek és hiábavalónak tűnhetnek, de az evangéliumok számos jelenete arra mutat rá, hogy Isten odafigyel a kicsi emberekre és a kicsi dolgokra. Gondoljunk csak az özvegy adományára és a kenyerek és halak megsokszorozására (Mk 12,41–44; 8,1–9). Kánában a jellegtelen víz a legjobb borrá lesz (Jn 2,1–12); az utolsó vacsora alkalmával a szerény kenyér és bor az Úr testévé és vérévé válik (Lk 22,19–20). Minden ember élete, bármilyen rejtett legyen is, hatással van minden másra (Róm 14,7). A jótett, legyen az bármilyen kicsi, ha szeretetből fakad, örök értékkel bír, mert a szeretet nem múlik el (1Kor 13,8), és aratáskor megkapjuk tetteink jutalmát (Gal 6,9). Ez ad alapot annak a reménynek, hogy a beteg bolygónk érdekében tett minden apró lépésnek megvan a maga jelképes értéke. Norwichi Julianna így fejezi ki ezt a reményt:

Isten mutatott nekem egy apró tárgyat, mogyorónyi nagyságút, ami a tenyeremben feküdt. Ránéztem, és azt gondoltam: „Mi lehet ez?” Erre azt a választ kaptam: „Ez minden, ami teremtetett.” Csodálkoztam, hogyan maradhat fenn, mert azt gondoltam, hogy apró mérete miatt hirtelen semmivé válhat. Erre azt a választ kaptam: „Fennmarad, és örökké fennmarad, mert Isten szereti. Így hát minden dolog kezdete Isten szeretetében van.” Ebben a kis tárgyban három igazságot fedeztem fel: az első, hogy Isten teremtette; a második, hogy Isten szereti; a harmadik pedig, hogy Isten megőrzi.

Brian Grogan SJ, Creation Walk:The Amazing Story of a Small Blue Planet