Menedéket adni

A közbeszédet uralja a vita arról, hogy az illegálisan csempészett menekültek megérdemlik-e a támogatást, jogosultak-e bármilyen erőforrásra. Gyanakvó, ítélkező megjegyzésekkel van tele a média, amelyek az emberek közötti megosztottságot kihasználva, félelmet és gyűlöletet gerjesztenek, gazdag táptalajt biztosítva a szélsőségeseknek és a populistáknak.

Az irgalmas szamaritánus története szembesít a kérdéssel, hogy kik is vagyunk valójában, hova helyezzük magunkat a történetben. Rá kell jönnünk, hogy bár kényelmetlen elismernünk, bármelyik szereplő lehetünk. Mi vagyunk azok, akik könnyen találunk akár vallásos színezetű mentséget is arra, hogy ne tegyük meg, ami elvárható lenne. Mi vagyunk azok, akiket egy erőszakos, értelmetlen világ tehetetlenül ott hagyott az út szélén. Mi vagyunk, akik mint a megvetett szamaritánus, felajánljuk együttérzésünket, barátságunkat, vendégszeretetünket egy idegennek.

Arra kapunk meghívást, hogy mi legyünk az idegenek, akik meglepetésszerű szívességgel fogadjuk egymást. Így kapunk mi is váratlan vendégszeretetet idegenektől – akik a felebarátaink.

A menedék biztosítása mindig hozzátartozott az egyház szolgálatához. Keltsük ezt életre! Senkit sem szabad kirekesztenünk egyházi közösségünkből. Az oltalomnyújtás az egyház üzenetéről és küldetéséről tesz tanúságot. Ez azt jelenti, hogy beengedünk olyanokat is, akiket nem ismerünk, talán nem kedvelünk, sőt akár egyenesen felháborítónak vagy fenyegetőnek érzünk.

John Cullen, The Sacred Heart Messenger, July 2023