Szemben a sötétséggel

Mind megtapasztaljuk a sötétséget életünk során. Csak ha szembenézünk sötétségeinkkel, akkor láthatjuk meg, hogy legyenek bármilyen nagyok a problémáink, sosem a teljes valóságot alkotják. Én, ha ilyenkor lelassulok, és visszatérek az ima és elmélkedés fegyelméhez ahelyett, hogy letörnék, vagy belelovalnám magam a rettegésbe, olyan helyre érek, ahol elindulhat a gyógyulás. Olyan helyre, ahol találkozom a valósággal, találkozom Istennel.

Nagyszombaton évről évre beáll a csend, s az üres sír odakiált azoknak, akik félnek a végtől: „Jöjj, és lásd!”. Most már tudom, miért kellett a sírhoz menniük. Jézus arra tanította őket, hogy még a legnagyobb nyomorúságban is oda kell mennünk a sírhoz – a sötét és üres helyekre, bármennyire félelmetesnek látszanak is. Miért hív oda minket? Mert ha odaérünk, ha benézünk a sötétségbe, látni fogjuk, hogy nem is olyan sötét. Csodálatos fény közeledik. A gond, de még a halál sem a vég. Mindig ott van a „harmadnapra” ígérete.

Brendan McManus SJ and Jim Deeds, Emerging from the Mess