Tágabb perspektíva

Egy barátom, akinél gyógyíthatatlan betegséget állapítottak meg, közölte, hogy mostantól a haldoklás komoly feladatára koncentrál: elengedi mindazt, ami még visszatartja, és rendezi bevégzetlen ügyeit az életében és kapcsolataiban. Az öregedés nem hintaszékben üldögélés papucsban, pipázgatva. Komoly munkát igényel, amire nem voltunk korábban felkészülve.

Sokat tanulhatunk ezzel kapcsolatban a pillangótól. Ahogy a bokrok fölött röpköd, ahol kikelt, majd átélte az átváltozást, látja maga alatt utódait, a vesszőkön csúszó-mászó hernyókat, melyeknek fogalmuk sincs arról, mi vár rájuk. Csak a táplálkozás és önvédelem érdekli őket. A pillangó messzebbre lát. Ő tudja, hogy nem a hernyólét a történet vége. Tudja, hogy éppen akkor, amikor úgy érzed, hogy tehetetlenül szétesel, valami csodálatos dolog készülődik.

Amikor messzebbre tudsz látni, minden megváltozik. Tudod, hogy minden elmúlik, és az emberi lélek megmarad. Más perspektívából látod az életet. A misztikus szemüvegén keresztül tekintesz rá. Azzal, hogy a nagyobb képet látod, segíteni tudsz az életedhez tartozó fiatalabb nemzedéknek, hogy jobban kezeljék életük múló küzdelmeit, s akár túl is lássanak rajtuk.

A kisded Jézust szemlélve, Simeon kijelenti, hogy készen áll a távozásra, mert látta Isten álmának megvalósulását. Mint Simeon, mi is megmásztuk életünk hegycsúcsát. Látjuk a tágabb horizontot a maga szépségeivel és veszélyeivel. Megtapasztaltuk Isten működését az életünkben. És bár közeledünk az elváláshoz mindattól, amit ismertünk és szerettünk, – mint a bábból előbújó pillangó – ott állunk az átalakulás küszöbén.

Margaret Silf, The Sacred Heart Messenger, December 2023