A világegyetem csodája

A bölcseket mágusoknak is nevezik a görög magos szó alapján, mely csillagászt, varázslót, látnokot jelent. A magi kifejezés perzsa vagy babilóniai papok egy csoportjára vonatkozott, akik a csillagokat és bolygókat kutatták, keresve a kozmikus események értelmét. Az utóbbi években sok elmélet jelent meg a csillagról, mely Betlehembe vezette a mágusokat. Egyesek a Halley-üstökösnek tartják (mely látható volt Kr. e. 12-ben), mások egy új csillagnak vagy a Jupiter és Saturnus együttállásának. A tudósok egyre többet megtanulnak a világegyetemről, a csillagokról, bolygókról, galaxisokról. Ha egy kis pénzérmét feltartanánk az ég felé, az csillagok milliárdjait takarná el, köztük sok olyat is, amik már nem léteznek. 2003-4-ben a Föld körüli pályán keringő Hubble teleszkóp készített egy felvételt egy ilyen égdarabkáról. A Hubble Ultra Deep Field (Hubble ultra mélyég mező) a Fornax csillagképben található kis űrdarabka képe, amely becslések szerint 10 000 galaxist tartalmaz, mindegyikben 100 000 millió csillaggal, olyannal, mint a mi Napunk. Nem is tudjuk felfogni a világűr hatalmas méretét.

Egy olyan Istenben hiszünk, aki a világegyetem kezdete óta mindent létrehozott. Az égen lévő csodás fény a mágusokat a világ világosságához, az emberek reménységéhez vezette. Ezt érdemes ünnepelni.

Forrás: Tríona Doherty and Jane Mellett, The Deep End: A Journey with the Sunday Gospels in the Year of Mark