Jn 10,31-42

³¹Erre a zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék. ³²Jézus azt mondta nekik: „Sok jótettet mutattam nektek az Atyától, azok közül melyik tettért köveztek meg?” ³³A zsidók azt felelték: „Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivel ember létedre Istenné teszed magadat.” ³⁴Jézus azt felelte nekik: „Vajon a ti törvényetekben nincs megírva: »Én azt mondtam: Ti istenek vagytok«? ³⁵Ha azokat mondta isteneknek, akikhez az Isten igéje szólt – márpedig az Írás érvényét nem veszti –, ³⁶miképp mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világra küldött: »Káromkodsz!«, mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok? ³⁷Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem, ³⁸de ha cselekszem, akkor, ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok és belássátok, hogy az Atya énbennem van, és én az Atyában.” ³⁹Erre ismét el akarták őt fogni, de kisiklott a kezük közül.

⁴⁰Ezután ismét eltávozott a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt. ⁴¹Sokan jöttek hozzá, és azt mondták: „János ugyan semmi csodajelet sem cselekedett, de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt.” ⁴²És ott sokan hittek benne.

“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”