Jn 11,3-7.17.20-27.33-45
3A nővérek üzentek érte: „Uram, íme, akit szeretsz, beteg.” 4Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem lesz halálára, hanem Isten dicsőségére, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.” 5Jézus szerette Mártát, meg a nővérét és Lázárt. 6Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még azon a helyen maradt, ahol volt
7azután így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk ismét Júdeába.”
17Amikor Jézus megérkezett, úgy találta, hogy Lázár már négy napja a sírban volt. 20Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt. 21Márta akkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 22De most is tudom, hogy bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked.” 23Jézus azt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” 24Márta így szólt hozzá: »Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.« 25Jézus azt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghalt is, élni fog, 26és mindaz, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” 27Azt felelte: „Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.”
33Jézus pedig, látva, hogy sír, és hogy a vele érkező zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült. 34Megkérdezte: „Hová tettétek őt?” Azt felelték neki: „Uram, jöjj és lásd!” 35Jézus könnyezett. 36Erre a zsidók azt mondták: „Íme, mennyire szerette őt!” 37De voltak köztük, akik így szóltak: „Ő, aki megnyitotta a vak szemeit, nem tehette volna meg, hogy ez ne haljon meg?”
38Jézus, lelkében még mindig megindulva a sírhoz ment. Egy barlang volt az, és kővel volt befedve. 39Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, a megholt nővére azt mondta neki: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!” 40Jézus azt felelte neki: „Nem azt mondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?” 41A követ tehát elvették. Jézus pedig fölemelte tekintetét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. 42Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondtam, hogy higgyék, hogy te küldtél engem.” 43Miután ezeket mondta, hangosan ezt kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” 44S az, aki halott volt, kijött. A lába és a keze pólyával volt körülkötve, és az arcát kendő födte. Jézus azt mondta nekik: „Oldozzátok ki, és hagyjátok elmenni!”
45Sokan a zsidók közül, akik Máriához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Jn 11,3-7.17.20-27.33-45
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2026-03-22 Napi ima
A mai evangéliumi elbeszélés egy csodálatos történetet mesél el Jézus és barátja, Lázár életéből. Tudjuk, hogy a veszteségek az élet szomorú oldalához tartoznak, és ez különösen is így van, ha távol vagyunk, amikor a váratlan haláleset bekövetkezik. Ráadásul Márta, az elhunyt nővére nagyon szívére veszi Jézus távollétét és passzivitását. Benne maradva a történetben észrevesszük, hogy Jézust nem tántorítja el a helyzet reménytelensége. Láthatjuk, hogy ő az élet és halál hatalmas dolgaiból is jót tud kihozni, miért ne bízhatnánk benne a mi apróbb ügyeinkben?