Jn 17,11-19
11Én már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. 12Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, amelyet nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék. 13Most hozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. 14Közöltem velük igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból. 15Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól., 16Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. 17Szenteld meg őket az igazságban. A te igéd igazság. 18Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem őket én is a világba. 19Értük szentelem magam, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Jn 17,11-19
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2025-06-04 Napi ima
Jézus az egység és öröm lelkületéért imádkozik testvéreiben. Már korábban mondta nekik, hogy nem nevezi őket többé szolgáknak, hanem barátainak, mert mindent megosztott velük, amire az Atya tanította. Ha ő a barátjuk, akkor egymással is barátságban kellene lenniük. Mi mennyire vagyunk egységben azokkal, akikkel élünk, akikkel találkozunk? Él bennünk és közöttünk az egység és öröm lelkülete?
Jézus kéri Atyját, hogy szabadítsa meg tanítványait a gonosztól. A Miatyánk végén így is imádkozhatunk: „Vezess minket a kísértés idején, és szabadíts meg a gonosztól”.