Jn 19,16-22.26-30
16Akkor aztán kezükbe adta őt, hogy feszítsék meg.
Azok átvették Jézust.
17Ő pedig keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, amelyet héberül Golgotának hívnak. 18Ott keresztre feszítették őt, és vele másik kettőt kétfelől, Jézust pedig középen. 19Pilátus egy feliratot is készíttetett, és a keresztre helyeztette. Ez volt ráírva: „A Názáreti Jézus, a zsidók királya.” 20Ezt a feliratot tehát sokan olvasták a zsidók közül, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. Héberül, latinul és görögül volt írva. 21A zsidók főpapjai ezért arra kérték Pilátust: „Ne azt írd: A zsidók királya, hanem: Ez azt mondta: »A zsidók királya vagyok«!” 22Pilátus azt felelte: „Amit írtam, azt megírtam!”
26Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” 27Azután azt mondta a tanítványnak: „Íme, a te anyád!” És attól az órától magához vette őt a tanítvány.
28Ezután Jézus, aki tudta, hogy már minden bevégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: „Szomjazom!” 29Volt ott egy ecettel teli edény. Ezért ecettel telt szivacsot tűztek egy izsópra, és a szájához nyújtották. 30Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: „Beteljesedett!” És fejét lehajtva kilehelte lelkét.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Jn 19,16-22.26-30
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2024-03-29 Napi ima
A passió tragédiának látszhat, és emberi perspektívából nézve az is, de valójában sokkal több annál: Jézus önátadó, önfeláldozó szeretetéből fakadó hihetetlen tett, mely kaput nyit megmenekülésünk, gyógyulásunk, szabadságunk és megváltásunk felé. Elmélkedjem ezeken a mély összefüggéseken…
Jézus szenvedéstörténete és halála nagyon sok mindent felfed Istenről és az ő tervéről az emberiség számára. Álljak meg egy pillanatra, és gondolkozzam el, mit mond nekem – például amikor Jézus így szól: „Szomjazom”. Mit indít el bennem ez a mondása? Vajon mire szomjazik valójában? Vagy mikor édesanyjának azt mondja, hogy a szeretett tanítvány az ő fia, Jánosnak pedig, hogy Mária az ő anyja… Ez elvezethet oda, hogy eltöprengjek azon, ki nekem Mária… Időt szánhatok arra, hogy az egész szenvedéstörténetet elolvassam: Jn 18-19,42. Most mi érintett meg, mi szólított meg a történet leírásában? Engedem, hogy Isten valami új dolgot nyilatkoztasson ki nekem Szentlelke által…