Jn 19,31-37
31A zsidók pedig, mivel a készület napja volt, kérték Pilátust, hogy törjék meg lábszárcsontjaikat, és vegyék le őket, hogy a testek ne maradjanak ott a kereszten szombatra, mert az a szombat nagy nap volt. 32Odamentek tehát a katonák, és eltörték a lábszárát először az egyik vele együtt keresztre feszítettnek, aztán a másiknak. 33Amikor azonban Jézushoz értek, mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték meg a lábszárát, 34hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz folyt ki. 35Aki ezt látta, tanúságot tett róla, és igaz az ő tanúsága. Ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. 36Mert ezek azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontját meg ne törjék”. 37Egy másik Írás pedig azt mondja: „Látni fogják azt, akit keresztülszúrtak”.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Jn 19,31-37
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2024-06-07 Napi ima
Úgy tűnt, Jézus halála a véget jelenti, pedig valami radikálisan új kezdődött el. A szombat ünnepélyes kerete mintegy előkészítette az áldozatot, melyet Jézus ajánlott fel a világért. Hangolódjék rá szívünk az ő szívére, hogy a remény jele lehessünk mások számára.
A szív a szeretet, az önátadás szimbóluma, azt jelképezi, hogy együttérzéssel jelen vagyunk a másik számára. Emlékezünk Jézus teljes önátadására értünk, gyermekeiért, szeretteiért. Hálát adunk azért, amit Krisztus tett értünk, Szentséges Szívéért, melyet értünk sebeztek meg és szúrtak át, és mely, történjék bármi, nem szűnik meg szeretni minket.