Jn 20,11-18

¹¹Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt. Amint sírdogált, behajolt a sírboltba. ¹²Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. ¹³Azok megkérdezték tőle: „Asszony, miért sírsz?« Ő azt felelte nekik: „Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!” ¹⁴Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az. ¹⁵Jézus megkérdezte tőle: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!” ¹⁶Ekkor Jézus megszólította őt: „Mária!« Erre ő megfordult, és héberül így szólt: „Rabbóní!”, ami azt jelenti: Mester. ¹⁷Jézus így szólt hozzá: „Ne tartóztass engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” ¹⁸Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat!” – És elmondta Jézus szavait.

“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”