Jn 20,2-8
2Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!” 3Erre Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz ment. 4Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz. 5Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. 6Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat 7és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összegöngyölve. 8Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Jn 20,2-8
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2025-12-27 Napi ima
Most, János evangélista ünnepén gondoljunk azokra az emberekre, akiknek volt erejük és képességük, hogy fénysugarat hozzanak életünkbe, amikor úgy éreztük, hogy elnyel a sötétség. A festészetben Jánost gyakran fiatal férfiként ábrázolják, aki mindig ott van szorosan Péter mellett, mikor az idősebb apostolnak egy kis erőre vagy lelkesedésre van szüksége, hogy el ne essen, el ne süllyedjen.
Látjuk magunk előtt, ahogy ketten futnak a sír felé, miután Mária Magdolnával beszéltek. Mintha lágy szellő érintené szívük szürkévé hamvadó parazsát.