Jn 7,1-2.10.25-30
1Ezek után Jézus bejárta Galileát. Nem akart ugyanis Júdeába menni, mert a zsidók halálra keresték. 2Közel volt a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.
10Amikor azonban testvérei felmentek az ünnepre, ő is felment, de nem nyilvánosan, hanem mintegy titokban.
25A jeruzsálemiek közül egyesek azt mondták: „Nem ő az, akit halálra keresnek? 26Íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem mondanak neki. Talán a főemberek valóban fölismerték, hogy ő a Krisztus? 27Róla azonban tudjuk, hogy honnan való, a Krisztust pedig, amikor eljön, senki sem tudja, honnan van.” 28Akkor Jézus, aki a templomban tanított, így kiáltott fel: „Ismertek engem is, és azt is tudjátok, hogy honnan való vagyok. Márpedig én nem magamtól jöttem, hanem az küldött engem, aki Igaz, akit ti nem ismertek. 29Én ismerem őt, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.” 30Ekkor szerették volna elfogni, de senki sem emelte rá kezét, mert még nem jött el az ő órája.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Jn 7,1-2.10.25-30
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2026-03-20 Napi ima
A mai evangéliumi olvasmányban ismét sötét fellegek tornyosulnak a látóhatár szélén. Növekszik az ellenségeskedés bizonyos körökben. Jézus társai talán nem is értették, miért váltott ki mesterük ennyi figyelmet és szembenállást. Földi életünkben a jóság ritkán kifizetődő. De Jézus élete, cselekedetei, tanítása azt sugallja, hogy aki hűséges marad, meg fogja kapni jutalmát.