Lk 10,25-37

Ekkor íme, fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye. Így szólt: „Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő ezt válaszolta neki: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Az így felelt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erőddel és egész elméddel; felebarátodat pedig, mint önmagadat” (MTörv 6,5;Lev 19,18). Erre ő így szólt: „Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.”

De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: „De ki az én felebarátom?” Jézus akkor így kezdett beszélni: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Azok kifosztották és megverték, aztán elmentek, félholtan otthagyva őt. Véletlenül egy pap ment azon az úton lefelé. Meglátta, de továbbment. Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és meglátta őt, elment mellette. Arra ment egy szamaritánus is. Amikor odaért hozzá, meglátta, és megesett rajta a szíve. Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte. Azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: »Viseld gondját, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.« Mit gondolsz, e három közül melyik lett a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” Az így felelt: „Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus erre azt mondta neki: „Menj, és te is cselekedj hasonlóképpen!”

“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”