Lk 11,1-13

¹Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott, és amint befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki: „Uram! Taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait.” ²Erre azt válaszolta nekik: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:

Atyánk! Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod!

³Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta, ⁴és bocsásd meg a bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek, és ne vígy minket kísértésbe.”^,

⁵Azután így szólt hozzájuk: „Ha közületek valakinek van egy barátja, és az odamegy hozzá éjfélkor, és azt mondja neki: »Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, ⁶mert egy barátom érkezett az útról hozzánk, és nincs mit adnom neki«. ⁷A másik viszont belülről ezt feleli: »Ne zavarj, az ajtó már be van zárva, gyermekeim is ágyban vannak velem együtt, nem kelhetek föl, hogy adjak neked!« ⁸Mondom nektek: ha nem is kelne föl, hogy adjon neki azért, mert a barátja, mégis, alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki annyit, amennyire csak szüksége van.

⁹Ezért mondom nektek: Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. ¹⁰Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyílik az ajtó. ¹¹Melyik az az apa közületek, aki, ha a fia halat kér, hal helyett kígyót ad neki? ¹²Vagy ha tojást kér, talán skorpiót nyújt neki? ¹³Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!”

“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”