Lk 21,5-19

5Amikor néhányan megjegyezték a templomról, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: 6„Jönnek majd napok, amikor mindebből, amit itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának.”

7Erre megkérdezték őt: „Mester! Mikor fognak ezek bekövetkezni, és mi lesz előtte a jel?” 8Ő pedig így szólt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: »Én vagyok«, és: »Elérkezett az idő«; de ti ne menjetek utánuk.

9Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüljetek meg; ezeknek előbb meg kell történniük; de ez még nem a vég.” 10Azután ezt mondta nekik: „Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. 11Földindulások lesznek, sok helyen dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek.

12Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért. 13Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek. 14Véssétek hát szívetekbe: ne gondolkodjatok előre, hogyan védekezzetek. 15Mert olyan szavakat és olyan bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. 16Kiszolgáltatnak titeket szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, és egyeseket közületek halálra adnak. 17Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. 18Ám egy hajszál sem vész el a fejetekről. 19Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.


Elmélkedés on Lk 21,5-19

Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2025-11-16 Szent Ignác kilenced

A mártírok életéről olvasva megdöbbenünk, milyen rendkívüli bátorsággal viselik el szenvedéseiket. Különös kegyelmet kapnak ehhez Istentől. Imádkozzunk a kegyelemért, hogy el tudjuk viselni az üldöztetést, ha sor kerülne rá, és imádkozzunk kitartásért keresztény életünkben.

Isten szemében ezer év annyi, mint egy nap. Isten kívül van az időn, ami az embereké. Minden perc számtalan pillanatból áll. A mostani imádságos pillanat még sohasem volt, és nem is lesz soha többé. Itt tudok maradni ebben a „most”-ban Istennel, legalább egy rövid időre?