Lk 2,22-35

²²Mikor pedig elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ²³amint az Úr törvényében írva van: »Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve« {Kiv 13,2.12}, ²⁴és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: »Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát« {Lev 12,8}.

²⁵Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. ²⁶A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét.^{, 27}Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, ²⁸karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt:

²⁹»Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, ³⁰mert látták szemeim üdvösségedet {Iz 40,5}, ³¹melyet minden nép színe előtt készítettél {Iz 52,10}, ³²világosságul a nemzetek megvilágosítására {Iz 42,6; 49,6} és dicsőségére népednek, Izraelnek« {Iz 46,13}.

³³Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. ³⁴Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: »Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak ³⁵– és a te lelkedet tőr járja át –, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.«

“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”