Lk 4,1-13
1Jézus pedig telve Szentlélekkel, visszatért a Jordántól, és a Lélek negyven napra a pusztába vitte, 2az ördög pedig kísértette. Semmit sem evett azokban a napokban, majd ezek elteltével megéhezett. 3Ekkor az ördög ezt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.” 4Jézus ezt felelte neki: „Írva van: »Nemcsak kenyérrel él az ember.«”
5Majd felvitte őt, és megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát. 6Az ördög így szólt hozzá: „Mindezt a hatalmat és dicsőséget neked adom; mert az enyém, és annak adom, akinek akarom; 7ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.” 8Jézus ezt válaszolta neki: „Írva van:
»Uradat, Istenedet imádd,
és csak neki szolgálj.«”
9Azután Jeruzsálembe vitte őt, a templom ormára állította, és azt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magadat. 10Mert írva van:
»Angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek téged,«
11és
»kezükön hordoznak téged,
hogy kőbe ne üsd lábadat.«”
12Jézus ezt felelte neki: „De azt is mondták: »Ne kísértsd Uradat, Istenedet.«” 13Miután mindezeket a kísértéseket befejezte, az ördög elhagyta őt egy időre.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Lk 4,1-13
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2025-03-09 Napi ima
Megkeresztelkedése után Jézus eltelik Szentlélekkel, és a Lélek kiviszi egy magányos helyre, a pusztába, hogy végleg felkészüljön küldetésére. Másutt azt olvassuk, hogy Jézus egy csendes helyre hívja tanítványait, hogy csak vele legyenek. Nekünk is segít, ha rendszeresen elvonulunk az élet nyüzsgéséből egy nyugodt helyre elmélkedni és imádkozni.
A kísértés mindig önazonosság kérdése. Cselekedeteink jobban meghatároznak, mint szavaink. Krisztus követőiként megpróbálunk egy bizonyos erkölcsi norma szerint élni, de még mindig vannak botlásaink. Imádkozzunk kegyelemért, hogy keressük Isten akaratát, és tegyük meg mindig, amit kér tőlünk.