Mk 15,33-39
33A hatodik órában sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig. 34A kilencedik órakor Jézus felkiáltott: „Éloí, Éloí, lemá szabaktáni?” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”., 35Amikor ezt hallották, az ott állók közül egyesek így szóltak: „Íme, Illést hívja.” 36Az egyikük odafutott, egy szivacsot ecetbe mártott, nádszálra tűzve inni adott neki, és így szólt: „Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!” 37Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét. 38Ekkor a templom függönye kettészakadt fölülről egészen az aljáig. 39Mikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így felkiáltva kiadta a lelkét, ezt mondta: „Ez az ember valóban Isten Fia volt.”,
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Mk 15,33-39
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2024-03-24 Szent Ignác kilenced
Jézus, aki maga Isten volt, egy az Atyával, oly mértékig magára vette emberségünket, hogy teljes mélységében átélte azt, amit mi is érzünk, amikor szenvedünk, vagy sötétben járunk: hogy Isten elhagyta őt. Vigasztaljon minket ez a tudat, mert minél távolabb érezzük magunkat Istentől, annál közelebb kerülünk Jézushoz, aki MINDIG velünk van, a legsötétebb éjszakákon is.
Az, hogy „a templom függönye kettészakadt”, sokkal többet jelképezett, mint hogy szó szerint kettészakadt a jeruzsálemi templom függönye. Azt jelezte, hogy kettészakadt a mennyet a földtől elválasztó lepel, és Jézus halála mindegyikünk számára megnyitotta a mennyet, most már bejuthatunk az Atyához. Jézus keresztáldozata ezt „egyszer s mindenkorra” elvégezte, és így lehetővé tette, hogy bensőséges kapcsolatba kerüljünk Istennel most és az eljövendő életben, mindörökre.