Mk 16,1-7
1Mikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme illatszereket vásároltak, hogy elmenjenek és megkenjék Jézus testét. 2A hét első napján korán reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. 3Azt kérdezték egymástól: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt ajtajából?” 4Amikor azonban körülnéztek, azt látták, hogy a kő már el van hengerítve. Pedig igen nagy volt. 5Bementek a sírboltba. Jobbkéz felől egy ifjút láttak ülni, hosszú fehér ruhába öltözve. Megrémültek, 6de az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A megfeszített Názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt. Íme, itt a hely, ahová tették őt. 7Menjetek el, s mondjátok meg tanítványainak és Péternek: »Előttetek megy Galileába, ott majd meglátjátok őt, amint megmondta nektek.«”
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Mk 16,1-7
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2024-03-30 Napi ima
Elmélkedhetünk ezeknek az asszonyoknak a bátorságáról, akik elmentek Jézus sírjához. A tanítványok mind szétszéledtek a történtek miatti félelmükben, kétségbeesésükben, csalódásukban. De ezek az asszonyok valahogy tovább akarták szeretni és szolgálni Jézust még halálában is, mikor minden jel arra mutatott, hogy vége… Merítsünk ihletet e két asszony Jézus iránti szeretetéből, akik végül nem csalódtak, mert ők voltak az elsők, akik hallhattak arról, hogy bármilyen lehetetlennek tűnt is, ő valóban feltámadt!
Milyen volt ez a nap Jézus anyja, Mária számára? A szívét átjáró tőr próféciája beteljesedett (Lk 2,34-36). El sem tudjuk képzelni azt a fájdalmat, amit érezhetett, látva, hogy fiával, aki szerető és együttérző volt az emberekkel, ilyen aljasan bántak, és ekkora szenvedést kellett átélnie. Merítsünk erőt Mária hűségéből, aki végig Jézussal maradt, és ne feledkezzünk meg a dicsőséges eseményekről, melyek rövidesen bekövetkeztek, és igazolták Máriának egészen a halálig tartó mély hitét és bizalmát.