Mk 7,31-37
31Ezután ismét eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai tengerhez ment, a Tízváros határába. 32Ott odavittek hozzá egy dadogva beszélő süketet, és kérték őt, hogy tegye rá a kezét. 33Félrevitte őt külön a tömegtől, a fülébe dugta ujját, nyállal megérintette a nyelvét, 34majd föltekintve az égre, fohászkodott, és azt mondta neki: „Effeta!”, azaz „Nyílj meg!” 35Erre azonnal megnyíltak a fülei, megoldódott nyelvének köteléke, és érthetően beszélt. 36Ekkor megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta nekik, annál inkább hirdették. 37Szerfölött csodálkoztak és mondták: „Csupa jót tett; a süketeknek visszaadta hallásukat, és szóra bírta a némákat!”
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Mk 7,31-37
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2026-02-13 Napi ima
A Jézus életének mindennapi eseményeiről szóló történeteket olvasva fel-feltűnik egyes szereplők kedvessége és bátorsága. Bizonyára sokféle kéréssel terhelték az emberek Jézust. Sokan jöttek, és nem csak azok, akik önmagukért kértek valamit. Te megtapasztaltad már valaki kedvességét, aki egy kérésedet Jézus elé terjesztette? Ha igen, mondj egy hálaimát a szószólódért, és köszönd meg újra neki is.