Mk 9,2-10
2Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és ennek testvérét, Jánost. Őket külön fölvitte egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. 3A ruhái fényesek lettek és ragyogó fehérek, ahogy semmiféle ruhafestő a földön nem tudná megfehéríteni. 4Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes; Jézussal beszélgettek. 5Ekkor megszólalt Péter, és azt mondta Jézusnak: „Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” 6Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak rettenve. 7Erre felhő szállt alá, és beborította őket. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok”. 8Mire körülnéztek, már senki mást nem láttak a közelükben, csak Jézust egymagát.
9Amikor jöttek lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy amiket láttak, senkinek el ne beszéljék mindaddig, amíg az Emberfia a holtak közül fel nem támad. 10Ők a dolgot magukban is tartották, de egymás között arról tanakodtak, hogy mit jelent az: „a holtak közül feltámad”.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Mk 9,2-10
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2024-08-06 Napi ima
A hegyeket az Istennel való találkozás helyeinek tekintették. Jézus felvitte a belső köréhez tartozó tanítványokat, Pétert, Jakabot és Jánost egy magas hegyre. Ott megtapasztalhattak valamit Jézus dicsőségéből. Tudjunk mi is mindig időt szakítani arra, hogy kivonulva a tömegből, eljussunk az Úrral való találkozás helyére.
Péter maradni szeretett volna, de Jézus visszavitte a valóságba, jelezve, hogy mivel fog járni az ő követése. A tanítványság szenvedést és halált hoz magával, de végül új élethez vezet. Jézus szeretett gyermekeiként imádkozzunk, hogy egyre szorosabban járjunk nyomában, bízva abban, hogy élet jön a halál után, és az éjszakát hajnal követi.