Mt 15,21-28
21Jézus ezután elment onnan: visszavonult Tírusz és Szidon vidékére. 22És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott hozzá: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek.” 23Ő azonban egy szóval sem válaszolt neki. A tanítványai odamentek hozzá és kérték: „Küldd el őt, mert kiabál utánunk!” 24Ekkor így szólt: „Nem kaptam küldetést máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.” 25Az asszony mégis odament, leborult előtte és kérte: „Uram, segíts rajtam!” 26Erre így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.” 27De az asszony csak folytatta: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról.” 28Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony, nagy a te hited! Történjék veled akaratod szerint!” És abban az órában meggyógyult a lánya.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Mt 15,21-28
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2024-08-07 Napi ima
Egy nem zsidó területről származó asszony közeledett Jézushoz. Az apostoloknak kellemetlen volt segélykérő kiabálása. Uram, adj halló fület, hogy meghalljuk a kívülállókat, akik figyelmünket, segítségünket kérik.
Mi vagyunk az elveszett juhok, akiket Jézus szeretne összeterelni és megadni nekünk a hozzá tartozás élményét. Vegyük észre rászorultságunkat, és a kánaáni asszony mély hitével forduljunk Jézushoz szükségünkben.