Mt 18,1-5.10

1Abban az órában a tanítványok odajöttek Jézushoz és megkérdezték: „Ki a legnagyobb a mennyek országában?” 2Erre ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította 3és így szólt: „Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. 4Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. 5És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, engem fogad be.

10Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet sem e kicsik közül. Mert mondom nektek: angyalaik a mennyekben mindig látják Atyám arcát, aki a mennyekben van.,


Elmélkedés on Mt 18,1-5.10

Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2025-10-02 Napi ima

Jézus a tömegben rámutat egy kisgyermekre, és arra buzdít, hogy legyünk olyanok, mint ő. Abban a kultúrában, ahogy sok másikban is, a gyermeknek nem volt szava, nem volt státusza, nem rendelkezett az élete felett. Mindenben a szülőktől és a közösségtől függött. Jézus egyrészt rámutat arra, hogyan élünk, és arra is, hogy fogadjuk be a közösségbe a legelesettebb, legszegényebb embereket. Nem a teljesítményünk alapján lettünk Jézus családjának, közösségének és egyházának tagjai, hanem az által, akik vagyunk. Imádságban talán érdemes elgondolkodni azon, mi az, ami engem hajt, vagy amitől fontosnak érzem magam, és állítsam oda mellé a kisgyermek képét, aki tudja, hogy minden, amije van, másoktól és Istentől kapott ajándék.