Mt, 8,5-17

⁵Amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy százados és kérlelte őt: ⁶„Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik.” ⁷Azt mondta neki: „Megyek és meggyógyítom.” ⁸De a százados így válaszolt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. ⁹Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, beosztott katonák vannak alattam, és ha azt mondom az egyiknek: »Menj!«, elmegy, vagy a másiknak: »Gyere!«, odajön, a szolgámnak pedig: »Tedd ezt!«, megteszi.” ¹⁰Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta követőinek: „Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél. ¹¹Mondom nektek: Sokan érkeznek majd keletről és nyugatról, s letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában. ¹²Az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!” ¹³Ezután Jézus így szólt a századoshoz: „Menj, és legyen úgy, ahogyan hitted.” És meggyógyult a szolgája abban az órában.

¹⁴Mikor ezután Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. ¹⁵Megérintette a kezét, mire elhagyta a láz. Fölkelt és felszolgált neki. ¹⁶Amikor beesteledett, odahoztak hozzá sok ördögtől megszállottat. Kiűzte szavával a lelkeket, azokat pedig, akiknek valami bajuk volt, meggyógyította, ¹⁷hogy így beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: »Ő a mi gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket hordozta«. (Iz 53,4) .

“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”