Lk 24,1-12
1A hét első napján kora hajnalban a sírhoz mentek. Magukkal vitték az illatszereket is, amelyeket készítettek. 2A követ a sírtól elhengerítve találták. 3Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét. 4Történt pedig, hogy amíg ezen tanakodtak, egyszerre két férfi állt ott mellettük, ragyogó ruhában. 5Az asszonyok megijedtek, és a földre szegezték tekintetüket. Azok pedig így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a holtak között? Nincs itt, hanem feltámadt. 6Emlékezzetek csak vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt: 7»Az Emberfiának a bűnös emberek kezébe kell kerülnie, hogy megfeszítsék, de harmadnapra föltámad.«” 8Ekkor eszükbe jutottak a szavai. 9Visszatértek tehát a sírtól, és elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek. 10Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja és a velük lévő többi asszony mondta el mindezt az apostoloknak. 11Ők azonban képzelődésnek tartották szavaikat, és nem hittek nekik. 12Péter mégis útra kelt, és a sírhoz futott. Behajolt, de csak a lepleket látta, ezért a történteken elcsodálkozva eltávozott.
“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”
Elmélkedés on Lk 24,1-12
Gondolatok a mai evangéliumhoz - 2025-04-19 Napi ima
Az az első nagyszombat kábult csendben telhetett Jézus anyja és a tanítványok számára. A zsidó felfogás szerint egy ember életének vége megmutatja, hogyan élt. A Bölcsesség könyve 2,17-ben olvassuk: „azzal dicsekszik, hogy Isten az ő atyja … Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége!”. Maradjunk most egy darabig imádságban Máriával és az apostolokkal, osztozzunk komor hangulatukban, és várjuk velük húsvétvasárnap hajnalát.