Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek

Köszönjük meg Tamásnak, hogy az őszinteséget beépítette hitünkbe. Nem akart jobbnak látszani, mint amilyen volt. Bizonyítékot keresett, és a hit örömére lelt. Ő az átalakulások, a hitbeli előrelépések védőszentje. A hit utazás. Ő napjaink hitének a szentje. A közösségben találta meg a hitet, és elveszítette, amikor egyedül akart boldogulni. Majd visszatért a hitközösséghez, és olyan életutat járt be, mely a vértanúsághoz vezetett Indiában. Úgy talált Krisztusra, hogy érinteni akarta a sebeit. Mi is rátalálunk Istenre, ha belépünk sebeibe, melyek világunk sebei. Az egyház hitközösségében meg tudjuk őrizni hitünket. S itt hitünk növekedik is. Tamás úgy kereste a hitet, hogy meg akarta érinteni Jézus sebeit. Amikor Jézus felkérte, hogy tegye ezt, Tamás rájött, hogy nincs erre szüksége. Megtalálta a hitet a sebzett Krisztus jelenlétében, és már Krisztus dicsőségében is hinni tudott.
Ezt mi is megtehetjük. Amit Jézus Tamásnak mondott, mindnyájunknak mondja: „Hiszel, mert látsz engem. Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek.”

Donal Neary SJ, Gospel Reflections for Sundays of Year A