Látogatás és ajándékozás karácsonykor

Nem szoktunk belegondolni, valójában mi zajlik, amikor karácsonyi látogatást teszünk valakinél: barátainknál, családunknál, idegeneknél és szomszédoknál, a templomunkba járóknál és talán más felekezetűeknél is, hogy vallásunk fő ünnepén együtt legyünk velük. Miközben, talán egy ajándékkal vagy üdvözlőkártyával a kezünkben, bekopogtatunk vagy becsengetünk, talán eszünkbe juthat egy pillanatra Mária és Erzsébet találkozása: ott nem volt féltékenység vagy irigység, csak az őszinte öröm, hogy együtt játszanak szerepet Isten csodálatos tervének misztériumában. Örüljünk, hogy osztozhatunk örömben, izgalomban és igen, áldásban valakivel, akinek az élete abban a pillanatban keresztezi a miénket. Lehet, hogy nem sokat tudunk adni, de ahogy a „Sivár tél közepén” kezdetű karácsonyi ének utolsó versszakában áll: a szívünk a legnagyobb kincs, és azt a Krisztusgyermeknek adhatjuk úgy, hogy megosztjuk másokkal, amink van.

Forrás: Journeying to the Light: Daily Readings through Advent and Christmas by John Mann (p.67)